Képaláírás: Báró Eötvös József, Trefort Ágoston

Ismertető szöveg: "Eötvös és Trefort elválhatatlan barátok lévén már akkor is, egy képen rajzoltatták le magokat, melyen Eötvös, házasságának első évében, a boldog szerelmet képviseli, mig Trefort vonásain az epedő szerelem kifejezése ismerhető fel. Nem régen kerültek össze, bár futólag már néhány évvel elébb is találkoztak, Trefort azonban csak oroszországi útjából hazatérte után, midőn a fővárosban telepedett le, került teljesen Eötvös befolyása alá, mert a különböző mozgalmak vezetői nyereségnek tartották, ha fiatal, szellemes erők közreműködését a haza átalakításának nagy vállalatához megnyerhették. Eötvös felismerte Trefort talentumát s megbarátkozott vele. Eötvös akkor alapította meg irodalmi hirét az Árviz-könyve által. Névleg ö szerkesztette azt, s ebben jelent meg Karthausi-ja. A munka első kötetének czimlapján, a munkatársak hosszú névsorában, mely az akkori szépirodalomnak csaknem minden nevezetesebb művelőjét magában fogyja, nem találkozunk még a Trefort nevével, csak a harmadik köteten látjuk meg először, s a negyedikben találjuk oroszországi útja leírását." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 36. évf. 45. sz. november 4.)

Trefort a művelődésügy korszerűsítésében az Eötvös által kijelölt úton haladt tovább, de gyakorlatiasabban folytatta a polgári közoktatási rendszer kiépítését. Ekkor még persze nem rendelkezett kész programmal, de hangsúlyozta a népnevelés fontosságát, és a felsőoktatás problematikáit, viszont meg sem említette a vallás és az egyházügyi kérdéseket. Ennek az lehetett az oka, hogy ezek terén a korban kevesebb probléma merült fel, mint más kérdésekben. Az 1872. szeptember 4-én kinevezett Trefort a nyilvánosság elé csak fél évvel később lépett, ez alatt az idő alatt minisztériumi ügyek tanulmányozásával foglalkozott. Igen jó érzékkel választotta ki munkatársait, a kulcspozíciókban foglalkoztatott gárda igen magas színvonalúvá vált. A minisztérium osztályai közül az I. a katolikus egyházzal, a II. a Protestáns egyházzal és a népműveléssel foglalkozott. 1875-ben átszervezés következtében ez az ügyosztály már csak a népnevelési ügyekkel foglalkozott. A III. A felsőoktatással a IV. A középiskolákkal, míg az V.-VIII. ügyosztályok a nem római katolikus hitfelekezetekkel és az alapítványok ügyeivel foglalkoztak. Trefort ideje alatt jött létre a kilencedik osztály, amely az építési ügyekkel foglalkozott. (Forrás: Wikipédia)

Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. A szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. 1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely Ausztria nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja. E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. 1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá. (Forrás:wikipédia)