Képaláírás: Kara Mustafa török nagyvezér

Ismertető szöveg: "A politika és vallás üldözöttjei Erdélyben vonták meg magokat, hol a fejedelem és tanácsa jó protestánsok voltak s részvéttel szemlélték vallásuk üldöztetését, a nagynevű főurak kivégeztetését és a magyar nemesi szabadság letiprását. De a tényleges segítség-adásra a puszta részvételből nem voltak eléggé hajlandók, a politikai szempontokat nem hagyhatták figyelmen kivül. A török pártfogását kellett előbb kinyerniök, a mi nem volt könnyű dolog, a menynyiben a töröknek békéje volt a császárral s Lengyelország ellen hadakozott. Nagy erőfeszítésbe került, míg a töröknek csak engedélyét s a nagyváradi basának némi támogatását kinyerhették." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 24. sz. június 10.)

Miután az első török hadjárat kudarcba fulladt, a harc az ország oroszok uralta részében folytatódott. Az új nagyvezír személyesen állt a sereg élére. Elfoglalta Ukrajna jó részét, több győzelmet aratva az orosz-ukrán-kozák seregek felett, bevonult Kijevbe, de erői akkora veszteséget szenvedtek, hogy inkább lemondott a terület meghódításáról. Ehelyett felelevenítette Szulejmán szultán régi tervét, Bécs meghódítását. IV. Mehmed szultánt sikerült rávennie a kecsegtető lehetőséggel, mert úgy vélte, hogy I. Lipót császár azért törekszik a békére, mert gyenge. Alaposan túlbecsülte saját hazájának erőforrásait, s bár látta ugyan a belső problémákat, amelyeket elődje oly nehezen igyekezett leküzdeni, de értelmetlen módon abban bízott, hogy egy nagy katonai győzelem megszüntethetné a hanyatlást okozó bajokat, vagy legalábbis átmenetileg időt nyer. Bár Köprülü Ahmed is tervezte Bécs meghódítását új, jobb módszerekkel, de most Musztafa azonnal a császárváros falai ellen akart indulni. (Forrás: Wikipédia)