Képaláírás: Báró Vay Miklós

Ismertető szöveg: "Ekkor már más szellők kezdtek fújdogálni. Magenta és Solferino észre kezdték téríteni az abszolutizmus szóvivőit s vékony pénzű bajnokait Bécsben. S a Magyarországgal való kibékülés szükségét érezni kezdők, ismét b. Vayt találták ennek kivitelére a legalkalkalmasabb embernek. Udvari kanczellárrá neveztetett ki. Kiadatott az októberi diploma. Helyreállíttattak a vármegyék s a törvényes bíróságok. Összehivatott az országgyűlés. De midőn ennek fölirataira az 1861 február 26-iki Schmerling-féle birodalmi alkotmány lett a válasz: Vay sem maradthatott kanczellár s lemondván, mint Borsodmegye egyik kerületének képviselője jelent meg az országgyűlésen: nem egyébért, csak hogy ezzel is dokumentálja hűségét a haza és alkotmány iránt a mit az országgyűlés, beléptekor, zajos éljenzéssel ismert el.1865-ben ismét mint Borsodmegye főispánja lépett a közszolgálat terére, s midőn az alkotmány visszaállíttatott, az ország rendéi őt ismét, már másodízben, koronaőrré választották meg e minőségben ült a főrendiházban a zászlós urak sorában míg gr. Cziráky halála után ő neveztetett ki a főrendiház alelnökévé, honnan most egyenesen lép az elnöki székbe." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 7. sz. február 12.)

1831-ben a kolerajárvány miatt lázongó vármegyék királyi biztosa volt. Ugyanezen évben királyi táblabíró lett. 1840-ben a tiszántúli református egyházkerület főgondnokává választotta. 1841-ben szeptemvirré lépett előre és 1844-ben a rendek nagy lelkesedéssel törvénybe iktatták érdemeit és koronaőrré választották. 1845-ben valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert és a budai helytartótanácsnál elnökhelyettes lett. 1846-ban a galíciai forradalom hatásának ellensúlyozására őt küldték a felső vármegyékbe. A következő évben ő kísérte a hírneves 45 napos körútján István főherceget. 1848-ban Erdélybe küldetett az oláh lázadás lecsillapítására. Szeptemberben Batthyány lemondásakor megkínálták az új minisztérium alakításával, de sikertelenül. A szabadságharc alatt visszavonultan élt. S ezt Bécsben annyira félremagyarázták, hogy megkínálták az ország kormányzóságával és mikor ezt visszautasította, a forradalom alatti működéséért perbe fogták és először halálra ítélték. De nyolc hónap múlva kiszabadult. (Forrás:Wikipédia)