Képaláírás: Sztambulov István, miniszterelnök

Ismertető szöveg: "Midőn Sándor fejedelem erőszakosan eltávolíttatott, s az árulók kormányt alakítottak: Stambulov akkor Tirnóvóban volt. Nem értett meg az első hírre mindent de sejtette, hogy nagy dolgok történnek orosz ármánykodások következteben. Hirtelen elhagyta szülővárosát, s Bjelába kocsizott. Ez a kis mezőváros ugy van geografiailag elhelyezkedve, hogy a bolgár fővárosból az összes táviratok azon futnak keresztül. Stambulov néhányadmagával elfoglalta a távirda-hivatalt és ott fölfogta és elolvasta az összes beérkező sürgönyöket, de nem továbbította egy sürgönyét sem az orosz szellemű kormánynak, sem a hozzá, Szófiába intézetteket. így tudott és értett meg Stambulov mindent, s ugyancsak a távirdahivatalból tette meg ellenintézkedéseit Szófiában az ideiglenes Klement-Gruev-Karavelov kormány pedig egy szóval sem értesülhetett az országban történő dolgokról." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1888. 35. évf. 1. sz. január 1.)

A korabeli bolgár politika sarkköve az Oroszországhoz való viszony volt. A függetlenség előtt (1878, Berlini Kongresszus) a progresszív bolgár forradalmi értelmiség Oroszországban tanult, maga Sztambolov is 5 évet töltött Odesszában, azonban a pánszláv, illetve ortodox testvériség megerősítése helyett sokukra, így Sztambolovra is sokkal erősebben hatottak a modern nyugati eszmei áramlatok. A nyugati (német és katolikus) uralkodó garanciát jelentett a bolgár függetlenség megőrzésére az orosz hegemón törekvésekkel szemben. Sztambolov, mint minden modern politikus mereven elutasított minden egyházi beavatkozást az államügyekbe, dinasztikus ügyekbe, ugyanakkor használta is a Bolgár Orthodox Egyházat, hogy nagyobb befolyást szerezzen a még mindig oszmán uralom alatt levő Macedóniában, amit mint a bolgár nacionalisták általában az ország részének képzelt el. Az egyházzal való szembenállása volt az a kritikus terület, ami miatt veszített a korábbi népszerűségéből. (Forrás: Wikipédia)