Képaláírás: Szudáni törzsfőnökök
Mahmud Bej Ali.
Abdul Káder.
Hekál Ozmán

Ismertető szöveg: "A háború ez ujabb fordulata alkalmából három meghódolt főnök (sejk) arczképét mutatjuk be. Az angol festő, ki őket Szuakimban természet után rajzolta le, nevükön kívül, melyeket a kép alatt ott talál olvasónk, mit sem jegyzett fel róluk s igy igen természetesen mi sem mondhatunk részleteket. Különben a Vörös-tenger partján (s ez részben Arábiára vonatkozólag is áll) minden főnök jóformán egyforma. A nubiai sivatag lakója eredetre nézve alig mondható ugyan arabnak, de nyelve, gondolkozásmódja, ruházata s szokásai már arabbá tették. Nagy részök még most is vándoréletet folytat. Még a városi arabok is főkép csak tanyaéletet élnek. Szuakim arab városrésze, mely a szárazföldön van s a szigettel gát köti össze, nagyobbrészt földkunyhókból vagy éppen valóságos sátrakból áll s a nép öltözete csak annyiban különbözik a vidéki lakosokétól, hogy humuszok még tűrhető fehér, mig a pusztai lakos lepedője, melyet mosni soha sem szoktak, ép oly barnásszürke lesz, mint a környező természet. Mindannyi meztelen lábbal jár, igen csekély ékességet és fegyvert hord, de harczias, deli termete, nemes mozdulatai nem ritkán e rongyokban is szép hatást tesznek. A harcz az ő éltető elemök. A melyik arab csak teheti, vásárol egy rabszolgát, vagy még inkább rabszolganőt, mivel ez olcsóbb, alig kerül egy "darab" 50 Mária Terézia-tallérba (ez itt a főpénznem) s azt azután dolgoztatja, maga minél többet alszik s hever; egy kis kecsketej és juhhús elegendő táplálkozására s a hűvösebb reggeli és esti órákban társaival pipafüst mellett igen sok időt tölt beszélgetéssel. Szabad arab a harczon kívül legfölebb a tevék és lovak legeltetésével s mellesleg - rablással foglalkozik. Valószínű, hogy ily kaliberű a jelenleg bemutatott három főnök is s mivel a főnöki hatalom e vidéken nagyon jelentéktelen, rendesen csak 20-30 fegyverfogható ember fölötti rendelkezésre jogosít s az egyiptomi és angol egyesült hadseregnek valami nagy segítséget alig hozhat. "
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1884. január 6.)