Képaláírás: Tonkingi képek.
1. Gazdag tonkingi. - 2. Katona. - 3. Férfi és nő a köznépből. - 4. Utcza Hanoiban, Tonking fővárosában. - 5. Anami falu.

Ismertető szöveg: A nők átalában szebbek, mint a férfiak testök kerekded, míg a férfiaké csaknem négyszögű. A nők további előnye a finom bőr, csinos fekete szemek, erőteljes szemöldök alatt, igen szép fehér fogak, melyeket különben elég esztelenül festeni szoktak, vagy melyek a betel-rágástól az ajkakkal együtt pirosakká lesznek. A férfiak az európai ember előtt mind gyengéknek látszanak, kis termetűek, előálló pofacsontjukkal, tompa orrukkal, a sötétbarna arczszinnel, gyenge szakállal s bajusznövéssel első pillanatra nem épen kellemesek. De csakhamar azt tapasztaljuk, hogy sokkal erősebbek, mint a minőknek látszanak s kis termetükhöz igen jól illik az élénk és eléggé kellemes testtartás és fürge járás. Sánta, púpos, siketnéma alig akad köztük, vakok már gyakrabban s különösen sok köztök a fekélyes.
sok köztök a fekélyes. Tonkingban a hivatalnoki kart kivéve valóságos társadalmi osztályok nincsenek. A papok és katonák sem különböznek annyira más osztálybeli emberektől, mint az európai országokban. A nők öltözete a férfiakéhoz sokban hasonlít s mivel egészen szabadon járnak és mindenféle üzlettel foglalkoznak, a keleten oly feltűnő különbséget nő és férfi között itt nem találhatjuk fel.
Tonking városai a falvaktól nagyrészt abban különböznek, hogy meg vannak erősítve. A házak mindenütt khinai modorban épültek, de a városiak erösebben és jobban faluhelyen rendkívül gyakran láthatunk ezölöpökre rakott s szalmával fedett kunyhót, melynek falai is nádból vannak néha a szegény emberek egyszerű csónakban (sampu) laknak, melyet hatalmas fatörzsekből maguk vájnak ki.
A közös öltözet bugyogó és hosszú fekete kabát. A nők hajukat csomóba fonják s ezüst hajtűvel keresztülszúrt görögös csombókot hagynak fejők tetején. A férfiak turbánt viselnek, de ezenfelül lámpaernyőhöz hasonló s a szegényeknél egyszerűen nádból készített kalapot. A katonák öltözete a többiétöl nagyon különbözőnek nem mondható. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1883. julius 15.)