Képaláírás: Drusbáczky Józseffalvi lelkész és Józseffalvi magyarok.

Ismertető szöveg: Egyik képünk az öreg Drusbáczky bácsit, a Józseffalvi plébánost ábrázolja hívei között, kikkel 1874 őszén Magyarországon járt, adakozásokat gyűjtvén a józseffalvi templomra és iskolára. Az egyik szokmányos, magas süveges atyafi mellette az akkori bíró, Várda János uram, a kinek kiterjedt nemzetsége a "várda nemzet" a székely földön és Bukovinában oszlik meg, a másik Mezei János gazda s középen a könyves kis uj-magyar, egy szorgalmas tanuló, a kit taníttatni hoztak Magyarországra, hogy majdan egykor, ha kitanult, mint tanító, vagy talán mint pap, kerüljön vissza Bukovinába, vagy most már tán az Al-Dunához. (Forrás: vasárnapi Ujság, 1883. április 15.)

Druzsbáczky György 1813. április 25-én, a szepességi Podolinban látta meg a napvilágot. Iskolái nagy részét Egerben végezte. Egy távoli tanulmányútjáról betegen visszatérve Podkamien dominikánus kolostorába fogadták be. A Julianus útján elindult ifjú a szerzeteséletet megkedvelve maga is Julianus rendje, a domonkos közösség tagja lett.
A megnyerő külsejű, ékesen szóló Druzsbáczky 1848-ig a rend lembergi német, illetve lengyel szónoka volt.
Tábori lelkészként részt vett szabadságharcunkban, s több sebet is kapott. Josefstadti börtönévek után a bukovinai székelyek lelkipásztora lett.
Józseffalván egy bérelt házban tartották az istentiszteleteket. Druzsbáczky gyűjtést indított. Magyarországra utazott, kiterjedt levelezést folytatott, lapszerkesztőkkel tárgyalt. Fel is épült a szép templom, s mellé az iskola is. A bukovinai magyar nyelvű közép- és felsőoktatás hiányában székely fiúkat hozott Magyarországra tanulmányaik folytatására. Így lett idővel több magyar papja, tanítója a bukovinai magyaroknak.
1897. november 13-án zárult áldásos élete.
(Forrás: http://www.kosakaroly.hu/szolnokiak/sz_druzsbaczky.html)