Képaláírás: Az éjféli nap a lofodi szigeteknél.

Ismertető szöveg: A sarkvidékek hires és sok tekintetben páratlan természeti tüneményei közt a legnevezetesebbek közé tartozik az éjféli nap: az a sajátságos tünemény, hogy a meleget és világosságot terjesztő nap hónapokon át soha sem távozik el az égboltozatról, vagy ha eltávozik is, csak egy pár perczre s oly csekély távolságra, hogy sötétséget soha sem hagy maga után. Éjfélen is kényelmesen olvashatunk itt a napfénynél és sugarainak melege oly erős, hogy néha még késő éjjel is kénytelenek az emberek napernyőt használni. E sajátságos tünemény a sarkvidék különböző részeiben eltéröleg mutatkozik. Ott körülbelől, hol a sarkkör vonala megy át, a nap rendesen egy pár héten át csak 10 perczczel éjfél előtt sülyed a láthatár alá, tompa világosságot hagyva maga után, mintha felhő takarta volna el tiz perczczel éjfél után csaknem ugyanazon ponton újra fölkel s a kellemetlen éles fagyos szellő, mely eltűnését jelentette, ismét megszűnik. Pár napi járóföldre észak felé már egyátalában nem ereszkedik le a nap a láthatár alá, hanem közel ahhoz néhány perczig megáll, azután ismét fölemelkedik, kelet felé halad és csak nyár közepén tűnik el egészen, hogy azután hetekig ne lássuk s helyét az északi fény uralma foglalja el.
Képünk ez érdekes tüneményt a lofodi szigetcsoportnál, Norvégia partjai mellett mutatja. E hatalmas szigetcsoport, mely egy irányban vonuló lánczolatot képez messze túl a sarkvidéken, Bodö norvég város mellett terül el. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1883. márczius 18.)