Normál kép: 467_562_pix_Oldal_28_Kep_0001.jpg   Méret: 770x842 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 467_562_pix_Oldal_28_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 854x934 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Szemere Miklós

Ismertető szöveg: "Nem igen kereste a költő babérjait, s egyátalában nem sietett Vele, hogy az irodalomban kiszorítsa magának az őt méltán megillető helyet. Abban az életleirásban, mely e lapokban róla megjelent, föl van említve, hogy már Kazinczy Ferencz az irodalmi térre akarta irányozni fölismert tehetségét s Kölcsey, Vitkovich, Fáy András, Szemere Pál, kikkel baráti és rokoni viszonyban állt, hogyan akarták megnyerni a fölébredt irodalmi tevékenység ügyének. Nem sikerült unalom és tétlenség emésztett, néhány Göthe-verset adott át neki, hogy fordítsa le. Mikor aztán leforditá, Szemere Pál magával vitte s kiadta azokat. Innen van - jegyzé meg a költő, mindőn e kis történetet elbeszélte - hogy politikai verseimen ma is megérzik a vadkan agyara hanem azt már nem szeretném, ha röfögését is hallaná bennök valaki. Kossuth Lajos is hozzájárult a nyilvánosság elé léptéhez első epigrammáit ő vitte Zemplénből Bajzához, ki azokat az Atheneumban kiadta. Kazinczy Gábornak sikerült végre rábírni Szemerét, hogy miután a Göthe-forditásokkal már föllépett, lépjen ki eredeti alkotásaival is, melyek közt kivált a kedélyes, vidor dalok keltettek átalános tetszést ugy a közönségnél, mint irodalmi körökben. A Vasárnapi Újsága egyike volt azoknak a lapoknak, a melyeket leginkább kegyelt. Ide küldé be legtöbb költeményét, majd meg Arany Szép irodalmi Figyelőjébe és Koszorújába. Ö irt ugyan, irt sokat, de versei kezdetben csak baráti és ismerős körökben forogtak s már régen jó poétának tartották messze földön, midőn még egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban. Ebben is egyenes megfordítása volt számos ujabbkori költőnek, a ki eláraszthatja verseivel a hírlapokat, gyűjteményeket bocsáthat ki kötetszámra és még sem ismerik el poétának" Forrás: (Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 35. sz. augusztus 28.)



A Szemerék ősi kálvinista nemzetségéből származott, Szemere László és Vattay Krisztina fia volt. Apját korán elvesztette. Tanulmányait a sárospataki református főiskolában végezte, németül Lőcsén és Eperjesen tanult meg. Joggyakorlat után 1827-ben ügyvédi vizsgát tett. Gazdálkodás helyett a költészet és a művészet érdekelte. Az 1832-1835 közötti éveket művészek társaságában, Barabás Miklóssal együtt Bécs műgyűjteményei közt, majd Észak-Olaszországban töltötte. 1836-ban feleségül vette Máriássy Annát. Fiatal korában tehetségesen festett, domborműveket faragott, majd ezzel felhagyva főként a költészettel kezdett foglalkozni. Összeköttetésben állott az írókkal ingerlékeny természetű miatt gyakran vitákba keveredett a szerkesztőkkel: Garay Jánossal, Petőfivel, Arany Jánossal is. (Forrás:wikipedia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page