Képaláírás: Fiume

Ismertető szöveg: "Nagyon nagy a baj nem volt, s csak emlékén rágódva, vig hangulatban haladtak tovább, számítgatva Fiúméig, s talán ott is, néhány horvátnak, aligha muszáj nem lesz beverni a fejét, ha sokat öklelődzik, a nagy tengerszeretet mián. S beszámították a fiumei erős horvát pártot, és leszámították lételüket a fogadtatás lelkesültségéböl. Ah! és mily kellemesen csalódtak. Mikor bevonultak a városba, matrózok, polgárok, mesteremberek képeztek áttörhetlen sorfalat de ez a fal harsogott az éljenzéstől minta mennydörgés, s erejét ugy aranyozá be a házak minden ablakából kihajló nők nagy tömegének üdvözlése, mint fölkelő nap a hatalmas hegyormát s mikor beérnek a nagy térre, közvetlen a tenger partján, akkorra az özönlő néptömeg kifejlődik óriásivá, a fővárosiakat kézrőlkézre kapkodják, ölelgetik, tapsolnak, s a város katonai zenekarának harsogó magyar nótáit elnyomja az éljen, az üdvriadal, a rokonszenvnek szűnni alig tudó kifejezése, s néhány perez múlva az egész kiránduló társaság széjjel volt szedve, a ki csak tehette, fogott magának fővárosit, s mint a drága zsákmányt vitte magával haza, a hol ugy kényeztette, mint a saját drága magzatát." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 33. sz. augusztus 14.)