Képaláírás: Littré Miksa

Ismertető szöveg: Eleinte orvostudományokat tanult s csak később fogott a nyelvészet és történelem tanulmányozásához. 1831 óta a National munkatársa volt s még Carrel halála után is, 1851-ig dolgozott bele. A februári forradalom utáni városi tanácsos lett Párisban, de már 1848 őszén visszavonult a közélettől. 1871. beválasztották a nemzetgyülésbe, hol a köztársasági balpárthoz csatlakozott ugyanazon év dec. havában az akadémia tagja lett, 1875. pedig élethossziglan beválasztották a szenátusba. Mint orvosi szakirónak főmunkája Hippokrates összes műveinek fordítása és kiadása (Páris 1839-61) mint bölcsész Comte követője volt, kinek iratait népszerü modorban magyarázta és terjesztette idevágó munkája: Analyse raisonnée du Cours de philosphie positive du Comte (Páris 1845) Auguste Comte et la philosophie positive (u. o. 1877). Legfontosabbak azonban nyelvészeti munkái: Dictionnaire de la langue française (4. köt. 1863-72, pótlék 1878) Histoire de la langue française (u. o. 1882) Littérature et histoire (u. o. 1876) stb. Irta továbbá: Études sur les barbares et le moyen-age (u. o. 1884) lefordította Plinius természetrajzát, kiadta Carrel iratait, átültette Dante Poklát ó-francia nyelvre, stb. V. ö. Sainte-Beuve, Notice sur L., sa vie et ses travaux (u. o. 1863) Caro E. L. et la positivisme (u. o. 1883). (Forrás: Pallas nagy lexikona)

"Mint érintők, a politika sem bírta betölteni lelkét, most már nyelvész is volt s a nyelvek világából kiválasztá magának specziális tanulmánya tárgyául a mindenki előtt legkedvesebbet, az anyanyelvet. 1841 óta választá ő élete czéljául fölkutatni a franczia nyelv ősforrásait, s nyomára jönni, hogy a régi gallusok nyelvét, melyből ma már csak hét fölirat s a római és görög írókban néhány szótöredék maradt fönn, hogyan szorította le a latin hogy változott el ez is a Merovingek alatt, mégis elég erős maradván, hogy a germán inváziónak ellenállhasson, s aztán hogyan vált egy uj, önálló idiomává hogy fejlődött ebből a X., XI., XII. század franczia nyelve, s ebből hogyan tisztult elő az a klasszikus nyelv, melyen Eabelais, Montaigne, Amyot irtak és beszéltek, s melyből Racine, Moliére és Hugó Viktor nyelve lett. Fölkutatta minden szólamnak, minden szónak történetét egész a legelső kezdetig. S ekkor támadt benne a gondolat, hogy a franczia nyelv nagy szótárát megírja." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 27. sz. julius 3.)