Képaláírás: Lendvay Márton.

Ismertető szöveg: "Ő is végigjárta a nyomor iskoláját, melylyel az akkori színészetnek küzdenie kellett. Szigligeti irja, hogy Nagy-Váradon soha nem látott rajta egy fekete frakknál egyebet, ugyan azt a frakkot, melyben esténkint társalgási szerepekben a színpadon bámulták. De ha ezüstös vagy aranyos darabot adtak, nem győzték dicsérni választékos és ízléses jelmezeit. Később irja Pesten kérdeztem tőle, honnan vette fényes jelmezeit s mindig tiszta fehérneműit? Ő megfejté a titkot. Éjjel kimosta a Peczében ingeit csak három volt, kivasalta a kölcsönkért vasalóval, melyhez a vasat a háziasszony kegyes engedelméből az ebédfőzés ideje alatt szabad volt megtüzesítenie. A fényes jelmezekre pedig volt egy attilája, egy bauskleidja s egy spanyol öltözete maga komponálta és varrogatta föl a fényesnél fényesebb diszitéseket, mik miatt gyakran napokig kenyerén és vizén kellett éldegélnie azonkívül ez időben magam is megbámultam szomszédunkban a palánkhasitékon át hires kuglista is volt, a paponbirót igen gyakran leütötte s a nyereséget mind a bugyogókra és sujtásokra költötte" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 22. sz. május 29.)

Szülővárosában volt írnok, s itt lépett fel mint műkedvelő egy jótékony célú előadáson. Nagy sikere ráébresztette tehetségének tudatára, és 1828-ban vándorszínésznek állt Fejér Károly vándortársulatához: 1829 és 1831 között Kolozsvárott játszott, majd Székesfehérváron (1832), Pozsonyban (1833). A kassai társulattal 1833-ban a budai Várszínházban játszott. 1837-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Vörösmarty Mihály színháznyitó prológusában, az Árpád ébredésében mint Árpád ő mondta ki az első szót a Nemzeti Színház színpadán, melynek haláláig tagja maradt. 1832-ben feleségül vette Hivatal Anikó színésznőt, akitől később elvált. 1840-ben külföldi tanulmányutat tett. Szülővárosa, Nagybánya 1844-ben díszpolgárrá választotta. 1843-tól a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja. Különösen Seydelmann volt rá nagy hatással. Szü 1848-ban rövid ideig katonáskodott. 1854. január 31-én a "Lorvoodi árva" című színműben lépett fel utoljára. A Nemzeti Színház első színésznemzedékének egyik vezető tagja és hősszerelmese, a romantika legjellegzetesebb képviselője volt a magyar színpadon. A legszélesebb skálájú magyar színészek egyike, s alig van műfaja könnyű bohózattól a daljátékig, melyben kiválót ne alkotott volna. Szép tenorhangja volt. Temetésén 15-20000 ember jelent meg. Egressy Gábor tudatosságával szemben inkább az ösztön és az érzelmek színésze volt. Külseje, hangja is szerepet játszott abban, hogy a romantikus kor egyik szépségideálja volt. (Forrás: Wikipédia)