Képaláírás: A czár a ravatalon (a kézcsókolás)

Ismertető szöveg: "A ravatal lépcsőjénél a koporsót a czár nyolcz hadsegéde vette át s föltették az ezüst s arany szövetekkel borított emelvényre. Mindkét oldalon hat-hat testőrkapitány foglalt helyet, a lépcsőkön 12 apród s azok alján szintén 12 kadet a katonai iskolából. Az oszlopok mellett a palotaőrség négy altiszje állott őrt, a székesegyház bejáratánál kivül s belől szintén négy-négy őr. A metropolita s papi kísérete megkezdte a gyászszertartást, mely alatt a küldöttségek egy része helyet foglalt. A pompás ravatal főtől eső részénél egy-egy pap fölváltva folytonosan imádkozott s lábtól egy palota-őr állott. A koporsót gyönyörű virágok borították, rajta a kard és sisak s aranyos táblán egyszerű fölirat, mely a czár születése, trónralépte s halála napját jelezte. A templom két oldaláról fehér márvány síremlékek tekintettek az uj lakóra s e síremlékek közül a legújabbak szintén föl voltak diszitve, különösen a nemrég elhunyt czárnő sirján több élő virág és szép ibolya csokrok illatoztak. A templom falait fekete s ezüst szövettel vonták be. A küldöttségek és tömeg egymásután jött, hogy a holt czárt utoljára láthassa letérdeltek s a küldöttségeknek meg volt engedve, hogy a mellre tett kezet megcsókolják." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 15. sz. április 10.)

A részleges lengyel autonómiát visszavonták, minden lengyel iskolában kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását. A lengyel hivatalnokokat oroszok váltották fel, és a katolikus egyház nem érintkezhetett közvetlenül a Vatikánnal. Ukrajnában pedig betiltották az ukrán nyelvű könyvkiadást. Az erős russzifikáció nagy elégedetlenséget váltott ki a nem oroszok által lakott területeken. Sándor és az 1861-ben kinevezett Gorcsakov külügyminiszter egészen 1863-ig azon fáradoztak, hogy Oroszország ne legyen olyan elszigetelt. Az Egyesült Királyság továbbra sem óhajtott kapcsolatot kiépíteni Oroszországgal, Poroszországot pedig (alaposan tévedve) nem látták elég erősnek. Franciaország viszont nagyon is jó partnernek számított Ausztria-ellenes érzései miatt. Sándor 1857-ben találkozott III. Napóleonnal, és ennek a találkozásnak eredményeként 1859-ben megegyeztek abban, hogy ha Franciaország lépéseket tenne az osztrákok itáliai kiszorítására, akkor Oroszország semleges marad, cserébe pedig a franciák segítenek az 1856-os párizsi békeszerződés revíziójában. (Forrás: Wikipédia)