Képaláírás: Gál Sándor

Ismertető szöveg: "A reakczió fölütvén fejét, az ország déli része a szerbek által fölgyújtva lángban állt Erdélyben az oláh határőröktől hasonlót lehete várni a szebeni hadparancsnokság nem volt megbízható egyedül a székely határőr-ezredekre s átalában a fegyveres székelységre lehetett számítani. A Batthyány-kormány hazafias fölhívást intézett a székelyekhez, s ennek közöttük elterjesztésére s a székelységnek önvédelemre és a haza védelmére szólítására két fiatal honvédtisztet választott ki: Klapka Györgyöt, kinek később oly nevezetes szerep jutott a függetlenségi harczban és Gál Sándort, ki ezalatt szintén a honvédségbe állván, ott főhadnagy s csakhamar kapitány lön. A két fiatal ember jól megfelelt föladatának. Május 23-kán már Maros-Vásárhelyit voltak onnan Udvarhelyszékre, onnan Erdővidéken át Háromszékre mentek. Mindenütt népgyüléseket tartottak s lelkes beszédekkel buzdították a lakosságot a magyar alkotmány és szabadság védelmére, s a lázadó ráczok ellen önkényteseket toborzottak, kik a Szeged alatt gyülekező táborba induljanak." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 15. sz. április 10.)

Még az unió szentesítése előtt Batthyány Lajos Klapka Györggyel és Hajnik Károllyal együtt őt küldte Erdélybe azért, hogy a székely haderőt a magyar kormány mellett mozgósítsa. Augusztustól főhadnagyként az erdélyi honvéd zászlóaljak egyik szervezője volt, majd a felállított székely haderő vezérkari főnöke lett. Miután Puchner Antal erdélyi főhadparancsnok felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak és kiszorította a magyar csapatokat Erdélyből, a székely haderő Háromszékre szorult vissza. Gál a háromszéki harcokban a székely csapatok szervezője és parancsnoka volt. A Székelyföld felszabadítása után, 1849 januárjában Bem ezredessé léptette elő és a székely haderő további szervezésével bízta meg. Február 4-én támadás érte a Brassót előzőleg megszálló cári különítmény részéről és a Szászhermánynál vívott ütközetben vereséget szenvedett. (Forrás: Wikipédia)