Képaláírás: Az üldözött

Ismertető szöveg: "Ennek tárgya is a puszták ma már kihalófélben levő romantikájából való. A magyar betyárélet, elvadultságában is elvitázhatatlan lovagias, olykor épen hősies jellemvonásaival, bő forrása volt a magyar költészetnek ugy, mint a művészetnek. S ez nem is oly nagy veszedelem, a milyennek némelyek feltüntetni akarják, kik nem látnak benne egyebet haramia-kultusznál. A művészet jogosítva van bárhonnan meríteni tárgyait, föltéve, hogy el nem tér a művészet czéljától, a széptől. Greguss jelen képében pedig még a paedagogusok is megnyugodhatnak. A kalandor-élet szomorú végét mutatja, mely bizony nem igen lehet alkalmas kedvet kelteni hasonló életpálya választására. Az üldözött betyár megérkezett a víz partjáig, a halászkunyhóig, de itt lehanyatlott lováról s kapott sebében tehetetlenül fekszik subáján s míg kedvese szánakozva emeli föl a sebesült fejét, egyik társa egy korsó vizzel közeledik felé, a másik meg a csolnakot oldja el, hogy a sebesültet azon átszállítsa" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 11. sz. márczius 13.)