Képaláírás: Vilmos porosz királyi herczeg

Ismertető szöveg: "Hohenzollerni Frigyes Vilmos Viktor Albert porosz herczeg, Vilmos császár unokája s a német trónörökös legidősb fia, kire tehát Németország császári koronája vár, múlt hó 22-éo tartotta esküvőjét Berlinben a dúsgazdag schleswig-holsteini heczegnővel, Augusztával. A vőlegény 1859-ben január 29-én, a menyasszony 1858-ban október 22-én született s igy a menyasszony pár hóval idősebb is vőlegényénél. A berlini udvarnál már régóta követett nevelési rendszer e herczegnél is érvényesült s érdekes tudni, hogy ő a gymnáziumi tanfolyamot Kasszelban nyilvános iskolában végezte a rendes tanulókkal együtt s a többire kötelező szabályok szerint és föltételek között tette le az érettségi vizsgát is 18 éves korában. És hogy a vizsga kellő szigorral folyt le, bizonyítja az, hogy a herczeg csak a 10-ik volt az osztályzat szerint. Ezután a bonni egyetemre küldték, hol ugy tanulótársai szeretetét, mint tanárai dicséretét ki tudta nyerni. E tanulmányok mellett, mint a Hohenzollernek családjában általában szokás, a fiatal herczeg is nagy gonddal neveltetett a katonai tudományokban s fokozatosan léptették elő, ugy hogy csak menyegzője napján kapta meg az alezredesi rangot." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 11. sz. márczius 13.)

1896-ban a német külügyminiszter javaslatára Vilmos táviratban gratulált a dél-afrikai Paul Krugernek a brit csapatok elleni győzelemhez. Ezzel sikerült kivívnia a britek haragját. Az 1897-es és az 1900-as német tengerészeti törvények meghozatala pedig riadalmat keltett. A császár méltatlankodva tagadta, hogy Németország célja a Brit Birodalom tengeri dominanciájának kihívása lett volna. Azonban bizonyítható, hogy az általa 1897-ben tengerészeti miniszternek kinevezett Alfred von Tirpitz tengernagynak valóban ez volt a szándéka. 1904-ben a Brit Birodalom rendezte vitáját Franciaországgal. 1905-ben Vilmos Bernhard von Bülow tanácsára Tangerba utazott és német segítséget ígért a marokkói függetlenség kivívásához. Ezzel megkérdőjelezte a franciák marokkói pozícióját. Az 1906-os algeciras-i konferencián pedig be akarta bizonyítani a franciáknak a britekkel való szövetség értéktelenségét. A konferencia azonban csalódást jelentett, mivel a németek kénytelenek voltak elismerni a franciák marokkói dominanciáját.(Forrás:wikipedia)