Képaláírás: Hugo Viktor

Ismertető szöveg: "Ugyanekkor közié a franczia sajtó, hogy az ősz költő lantos költeményeit gyűjti össze két kötetre, melyet Toute la lyre czimmel készül közrebocsátani. Ugy igyekeztek akkor megmagyarázni e hihetetlen tevékenységet, hogy műveinek nagy része már a költő száműzetésének ideje alatt készült el, azóta csak furt-faragott rajtuk s pótolta a hézagokat. Akárhogy van is, Hugó Viktor teremtő ereje nem csökkenő nagyságában állt a közönség előtt. Még 1878-ban jelent meg a Pápa czimü költeménye, melyben egy ideális pápát fest. Egy évre rá következett a La pitié supréme czimü költeménye, melynek alapeszméje ez: Legyetek könyörülettel a szegény királyok iránt, mert ők igazán szánalomra méltó emberek! E mű pendantja ama műveinek, melyeket az általános amnesztia s a kommunardok megkegyelmeztetése érdekében irt. S mi alatt részt vett kora mozgató eszméinek vitatásában, részt a politikai, társadalmi és irodalmi közügyekben s mint ember, honpolgár és törvényhozó teljesité kötelességeit, még maradt ideje rá, hogy megírja hatalmas bölcselmi szatíráját és közrebocsássa a Szamár név alatt." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1881. 28. évf. 9. sz. február 27.)

Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Szellemi formálódására hatással volt királypárti meggyőződésű édesanyja és tábornok apja, aki Napóleon seregében szolgált. Irodalmi példaképének François-René de Chateaubriand-t tartotta. 1819-ben a Toulouse-ban meghirdetett Jeux floraux pályázaton Aranyliliomot nyert az Óda IV. Henrik szobrának újra felállításáról című költeményével. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, royalista, katolikus versekkel kezdett. Az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének haláláról írt ódáját XVIII. Lajos 2000 frank évi kegydíjjal jutalmazta. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. A Bourbonokat dicsérő versekért a király évi 1000 frank kegydíjban részesítette. A fiatal költő 1824-től részt vett a Charles Nodier által szervezett irodalmi összejöveteleken, amelyeket a romantika bölcsőjének tartottak. A Cromwell-előszóban szakított a klasszicista dráma hármas egységével, és az Hernani drámájával teremtette meg a romantikus dráma műfaját. Hugo kilenc regényt írt. Az emigráció alatt születtek a legismertebbek (A párizsi Notre-Dame kivételével). Regényei nem szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. A hősköltemény, a természet erőivel, a társadalommal, a fatalizmussal való küzdelem mindig közel állt Hugóhoz. A nyomorultak történelmi, társadalmi-filozófiai regény, az író mélyen humanista eszméinek és az emberi természetről vallott nézeteinek megnyilatkozása. Hugo nagy jelentőséget tulajdonított a regénynek, írói munkássága csúcsteljesítményének tartotta. Képviselőként aktív szerepet játszott a politikai életben. 1845. április 15-én Lajos Fülöp király vikomt rangban felvette a főrendbe, s így bekerülhetett az eléggé konzervatív Felsőházba. Az alkotmányozó és a törvényhozó nemzetgyűlésben felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért. 1851 és 1870 között politikai emigrációban élt Belgiumban, Jersey szigetén, végül Guernsey szigetén. Visszatérése után a francia szenátusban politizált. Republikánus, demokrata, sőt szocialista eszméket vallott. Olvasta Charles Fourier és Pierre-Joseph Proudhon írásait. Jean Monnet-t és Robert Schumant száz évvel megelőzve javasolta az Európai Egyesült Államok (Európai Unió) létrehozását. (Forrás: Wikipédia)