Ismertető szöveg: 2000. MAGYAR MILLENNIUM (I.) - BLOKKPÁR
Az első blokk bélyegképeinek motívumai: Szt. István és uralkodásának korát idéző képek, személyek; Szt. László, Aranybulla, Szt. Erzsébet és a tatárjárás, majd Zsigmond korának jellegzetes motívumai, a török hódoltság kora Hunyadi János és Kapisztrán János alakjával. A második blokk Mátyást és korát idézi, majd Kanizsai Dorottya, Zrínyi Miklós és Szigetvár ostroma; Budavár, Győr visszafoglalásának jelenetei és a korhoz kapcsolódó csataképek, személyek (Lorántffy Zsuzsanna és Bethlen Gábor) és városok tűnnek fel. A képsort Pázmány Péter és az egyetemalapítás kora zárja.
A blokkok baloldali függőleges szegélyén "Magyar Millennium" felirat olvasható.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Svindt Ferenc
Névérték: 50,- Ft
Á 2000. aug. 18.-2002. dec. 31.
P 200 000 fog. blokkpár
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Luxemburgi Zsigmond magyar király 1387-től, német és római király 1410-től, cseh király 1420-tól, németrómai császár 1433-tól 1437-ig, haláláig. IV. Károly császár (lásd V.14.) második fia, anyja Pomerániai Erzsébet. A lengyel udvarban nevelkedett, mint leendő magyar király. I. Nagy Lajos magyar és lengyel király (lásd IX. 10.) leányával, Máriával való házassága sok bonyodalmat okozott számára, de 1387-ben a főpapok és bárók többségéből alakult liga - súlyos feltételeket szabva - elfogadta királynak. 1387. március 31-én koronázták meg. Trónra kerülése után hadban állt a morvái őrgrófokkal, Holy Prokop huszita hadvezérrel (1380 k-1434), Horváti János (1394) macsói bánnal, lefejeztette Budán a Horváti-féle felkelésben résztvevő, majd fogságába eső Hédervári Kont Istvánt (1388) és 32 társát. A királyi várbirtokállomány 80%-át az őt megválasztó főuraknak juttatta. Meggyilkoltatta az ellene szervezkedő csáktornyai Lackfi István volt nádort (1397) és unokaöccsét, majd teljes vagyonukat elkobozta. 1401. április 28-án Budán a főurak elfogták, Garai Miklós főúr, politikus (1366 k-1433) öccsét és fiát adta zálogul, hogy a fogságból kiszabadítsa uralkodóját, aki szabadulása után közkegyelemben részesítette a lázadókat. 1402-3-ban újabb lázadás tört ki ellene, amit gyors beavatkozással semlegesítettek. Ezt követően intenzíven foglalkozott az ország dolgaival. Átalakította a hadszervezetet, megreformálta a pénzügyeket és az igazságszolgáltatást, korlátozta a pápaság magyarországi jogkörét. Nemzetközi összefogással kereszteshadjáratot szervezett a törökök ellen. 1410-11-ben német királlyá választatta magát. Eretnekség vádjával 1415-ben máglyára küldte Husz Jánost (lásd VII.6.), 1420-ban kereszteshadak élén bevonult Prágába, ahol megkoronázták, mint cseh királyt. Legnagyobb külpolitikai sikere, hogy XXIII. János ellenpápával (ur.1410-1415) megszervezte és összehívta a konstanzi zsinatot, ahol sikerült megszüntetni a nyugati egyházszakadást. 1433-ban Rómában császárrá koronázták, miután megegyezett Velencével, ami magyar szempontból a Dalmát tengerpart végleges elvesztését jelentette. Politikája miatt sokat volt távol, de állandó székhelyét fenntartotta. 1437-ben külföldi útjáról hazatérőben halt meg. (MNL.18k900 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (December) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)