Ismertető szöveg: 1991. FESTMÉNYEK (XXIII.) - BÉLYEGNAP (64.)
W. A. Mozart (1756-1791) halálának 200. évfordulója alkalmából.
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János
Névérték: 20,- Ft
Á 1991. szept. 6.-1993. dec. 31.
P 146 000 fog. 2 500
4110 4159 20 Ft D. Stock (1760-1832) festménye 300,- 300,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Wolfgang Amadeus Mozart Osztrák zeneszerző. Legendás hírű csodagyermekként indult, előbb ismerte a hangjegyeket, mint a betűket. Alig 3 évtized alatt írta több mint 600 remekművét, bejárva a fejlődés szinte felmérhetetlen útját. Az emberiség egyik legnagyobb lángelméje, a zenetörténet páratlan, egyedülálló vezéralakja, a zeneköltészet időtlen értékű poétája. Egyszerű, küzdelmes, szegényes és gyakran meg nem értett emberi élete csupán kifogás, külső forma volt földi itt tartózkodásának igazolására. Készen érkezett, mert első megnyilatkozásai éppen olyan értékek, mint férfi-korabeli művei. Muzsikája egyszerű, könnyed, világos és tiszta, mesterkéltség nélküli. Az emberiségnek a művészi tökéletességről való elképzelését, ősi álmát és vágyakozását Mozart muzsikája váltotta valóra. A gyermeke lángeszét idejekorán felismerő apa - Leopold Mozart - , a tapasztalt pedagógus és bölcs nagyvilági férfiú bemutatta alig hatéves fiát Münchenben, Linzben és Bécsben, majd Párizsban és Londonban. Végül a Németalföldre vezetett az útjuk. Az 1770-es években 3 itáliai út következett. Itáliában megismerkedett az olasz operastílussal, megtanulta az énekhang kezelését, jártassá vált a vokális többszólamúságban és a hangszerelés technikájában. 1777-ben anyja kíséretében indult újabb külföldi utazásra Párizsba. 1778-ban anyja fájdalmas elvesztése szólal meg a tragikus hangú a-moll zongoraszonátában. 1781-ben a müncheni udvar számára írta Idomeneo című operáját. A salzburgi érseki szolgálat biztonságát, de megalázó kiszolgáltatottságát odahagyva kilépett a szabad művész anyagi gondokkal teli, bécsi életterébe. Bécsben telepedett le, és 1782-ben készült a Szöktetés a szerájból című daljátéka. Bécsben szabadon alkotó zeneszerzőként, művei tiszteletdíjából, hangversenyezésből és tanításból próbált megélni. Ebben az időben keletkezett zongoraversenyeinek tündöklő sorozata, melyeket maga mutatott be úgynevezett nyilvános akadémiáin. 1786-ban két operáját A színigazgatót és a Figaro házasságát mutatták be. 1787-ben elkészült minden idők legnagyobb remekműve, az operák operája a Don Giovanni. Ennek ellenére biztos állása nem volt. II. József császár szívesen fogadta Mozart műveit, utóda II. Lipót (ur. 1790-1792) azonban nem kedvelte a zenét, így udvari pártfogást sem remélhetett. 1791-ben a Varázsfuvola egy külvárosi színház számára készült. Utolsó műve a Rekviem. Walsegg gróf névtelen megrendelésének már nem tudott eleget tenni, a befejezés tanítványára, Franz Xaver Süssmyrra (1766-+1803) és Joseph Eyblerre (1765-+1846) maradt. Minden műfajban alkotott, így szimfóniák, koncertek, operák, alkalmi kompozíciók, kamara- és kórusművek, dalok jelzik hatalmas művészi pályáját. Korai halála, súlyos betegsége (valószínűleg egy fokozódó veseelégtelenség ) nem utolsó sorban a gyermekévek óta tartó utazási fáradalmakra és idegi megterhelésre vezethető vissza. A legolcsóbb temetéssel, szegények sírjába temették, így sírhelye mindmáig ismeretlen maradt. (Larousse 1992.2k.979 o., Brockhaus:Zenei L.1984.2k.577 o., Falk G.:Zenei Kis L.1938.141 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (December) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)