Ismertető szöveg: 1992. TÖRTÉNELMI ARCKÉPCSARNOK (IV.)
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kertész Dániel
Névérték: 15.- Ft
Á 1992. okt. 28.-1994. dec. 31.
P 230 000 fog.
4169 4218 15 Ft Bocskai István (1557-1606) 120.- 50.-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Bocskai István Erdély és Magyarország fejedelme. Bocskai György királyi titkár és Sulyok Krisztina fia, a somlyói Báthoriak rokona. Gyermekkorát Bécsben és Prágában töltötte, udvari apród, majd nemesi testőrifjú volt II. Miksa német-római császár (ur. 1564-1576) környezetében. 1576-ban tért haza Erdélybe. 1592-től váradi kapitány és bihari főispán volt. Később II. Rudolf német-római császár (ur. 1576-1612) két évig Prágában fogva tartotta. Kiszabadulása után az alkotmányt és a vallásszabadságot felfüggesztő Habsburg-abszolutizmus ellen Bethlen Gábor (lásd II. 1.) és a nemesség egy részének ösztönzésére Habsburg-ellenes függetlenségi harcot indított 1604- ben, melyben az erdélyi vármegyék és a magyarországi rendek is támogatták. 1605-ben Magyarország és Erdély fejedelmévé választották. Méltóságában a török Porta is megerősítette, de a felajánlott királyi címet nem fogadta el. 1606. június 23-án II. Rudolfot a bécsi béke megkötésére kényszerítette, melyben a császár elismerte az alkotmányt, a protestánsok vallásszabadságát, megerősítette őt méltóságában, biztosította az erdélyi rendek fejedelemválasztási jogát és a székelyek korábbi privilégiumait. Közvetítésével létrejött 1606. november 11-én a zsitvatoroki béke a török Porta és a Habsburgok között, mely véget vetett a tizenötéves török háborúnak. A szabadságharcban vitézül helytálló hajdúkat szabad hajdúvárosokban telepítette le. Célja Erdély függetlenségének fenntartása volt, majd kedvező külpolitikai viszonyok között egységes, független királyság létrehozását tekintette feladatának. Rövid fejedelemségének - feltételezett - erőszakos halála vetett véget. Emlékére az ország néhány városában - elsősorban a Hajdúságban - több szobrot állítottak. A protestáns prédikátorok a haza és a vallásszabadság hőseként magasztalták, így került szoboralakja a genfi Reformáció Emlékművére is. Holttestét a gyulafehérvári fejedelmi sírboltban helyezték el. (Larousse 1991.lk.30 o., MNL.4k.171 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (December) http://mek.oszk.hu/10200/10292/)