Képaláírás: Zágrábi képek: A székesegyház belseje a földrengés után.
Krapek fényképe után rajzolta Dörre T.

Ismertető szöveg: Pontban félnyolczkor megdördült a föld nagyokat dobbant, harsogott, zúgott, dörömbölt majdnem tiz másodperczig előbb hullámosan mozgott északtól délnek, aztán alulról fölfelé lökdösött, majd a hetedik másodpercznél erős harsogással ivet irt le, s megrázta alapjában azokat ív büszke palotákat, melyekkel a kis horvát főváros nem hiába volt fennyen.
Legnagyobb sérülést természetesen a templomok, mint legnagyobb tömegű épületek szenvedtek, s ezek között első sorban a székesegyház, melyről már múlt számunkban tevénk említést. Itt épen reggeli mise volt, midőn a földrengés megrázta az épületet. A pap, ki az oltár előtt állott, érzi, hogy néhány vakolatdarab a fejére hull, ijedten fut a sekrestye felé: ezer szerencséje, mert a következő pillanatban a szentély egész menyezete - mintegy tiz öl átmérőnyi - lezuhant, látni engedve az épület vázát: a csupaszon maradt gerendákat. Azt a dübörgést, mit e téglacsomó lezuhanása előidézett, leirni alig lehet az elmenekült lelkész is csak annyit tudott mondani, hogy hallása eltompult, fejét elszédítette, s aztán még jó negyedóráig se látott a fölemelkedett porfelhőtől, se hallott a rémülettől. A leomlott menyezet természetesen öszszezúzott maga alatt mindent a főoltárt porrá törte, a kanonokok diszes, faragott padsora szilánkokká forgácsolódott, a bíboros érsek trónja eltűnt a romhalmazban, mely ölnyi magasságban halmozódott föl a szentélyben. S egyéb alkatrészeiben is pusztult a székesegyház középhajójában akkora darab mint egy szoba vált le, bezúzta a templom-sirbolt boltozatát, összetörte a koporsófülkéket, némelyiknél a koporsókat is, s az egyház tagjai, midőn a templom tönkrejutott romjai fölött a földrengés után szemlét tartottak, sok helyütt egy-egy halott állandó vigyorgásu koponyájával találták magukat szemben. Kívülről a be sem fejezett torony tetejétől alapjáig meghasadt, az egyik ablak keresztoszlopát messzire eldobta, de sőt a toronyt magát megdönté, s mintegy tiz foknyi szögben elcsavarintá. Nagyon kétes, meg lehet-e a székesegyházat erősíteni annyira, hogy leomlásától minden pillanatban tartani ne kelljen, de tény, hogy a kőművesek addig hozzá sem mernek az erősítés munkájához fogni, míg a földrengéseken egész biztosan - emberi számítás szerint biztosan, - túl nincsenek. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. november 28.)