Képaláírás: Lama-Zuru klastrom Tibet határán.

Ismertető szöveg: Távolról egy a lovagkorból származott hatalmas vár benyomását teszi ez az épülettömeg, s csak a széltében elszórt kisebb-nagyobb gunyhó vagy ól-alaku épületek, melyek olykor igen kicsinyek, olykor óriási nagyságot érnek el, rontják el a hasonlatot. Ezek a hívőknek sirjai, tehát azzal a rendeltetéssel birnak, mint az egyiptomi pyramisok, melyekhez a nagyobbak külsőleg is hasonlítanak, pl. rajzunkon az előtérben jobbfelől levő nagy sziklatömb. Csakhogy pyramisokat csupán a fejedelmek számára emelték, a lámák pedig a közönséges hívőnek is engednek ilyent, de kisebb kiadásban.
Ilyen sir tehát, a mi a nagyságot illeti, többféle létezik. A legfőbbek az istenségnek vannak szentelve, s nevök mani-phain. Rendesen csak három láb magasak, de különféle hosszúságnak lehetnek. Homlokzatukon ez a felirat olvasható : "Om mani padme hón" ("üdvözlégy istenség, lótuszvirág.")
A lámák számára külön s szentélyek gyanánt tartott sírok léteznek, s a közönséges halandók számára is külön. Ez utóbbiak sokkal kisebbek, s belől alig akkora tér van bennük mint egy kisebb kutyaólban, a föléjök helyezett tető azonban mindig magas, s mennél vagyonosabb és előbbkelő volt valaki életében, annál magasabb. Kívülről gypsznemü fehér festékkel vannak bevonva, mi, ha reájok süt a nap, kápráztató fényt kölcsönöz nekik. E sírok voltakép nem is foglalják magokban az elhunytaknak testét, hanem inkább az elhunytak emlékezetére vannak emelve, mert a lámák, midőn valaki meghal, összetörik csontjait, és a holttestet elégetik. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. november 14.)