Képaláírás: Kőszeghy Károly.

Ismertető szöveg: Kőszeghi Károly 1820-ban született Kőszegen, hol atyja, Purt István evangélikus tanító volt. Első iskoláit szülővárosában járta, majd Sopronba ment, s ott az evang. lyczeum-ban végezte a theologiát s tagja lőn az ottani zeneegyletnek. Mint ilyen, több hangversenyben működött s szép mély hangja annyira feltűnt, hogy a legelőkelőbb körök estélyeire hívták meg s nem szűntek meg ostromolni, hogy a lelkészi pályát abbahagyva, a művészetnek szentelje magát.
Egy befolyásos jóakarója és pártfogója bevezeté Mayer Karolinához, a bécsi opera akkor igen kedvelt primadonnájához, ki a tehetséges ifjú kiképezését Weinkopf hires énektanárra bizta.
1844. márczius 7-én lépett föl először Purt Károly, most már Kőszeghi név alatt. Első dallama, mélyít a nemzeti szinház deszkáin énekelt, a nagy ária volt Mozart "Varázs-sip"-jában s az "Alvajáró" második föl vonása.
Erkel Ferencz "Hunyadi László" czimü dalmüve kétszáznál több előadást ért már, de abban mindig Kőszeghi énekelte Czilleit. Nem egy oly szerepe van, melyet százszornál többször játszott. S egész lapot töltene be mind ama szerepeknek csak neve is, melyekben föllépett. Csak néhányat sorolunk itt elő, hogy némi fogalmat nyújtsunk sokoldalúságáról. "Ördög Róbert"-ben Bertran,"Faust"-ban Mephisto, "Lalla Roukh"-ban a baskír, "Észak csillagá"-ban az őrmester, a "Fekete dominó"-ban Gil Perez, a "Windsorivignők"-ben Falstaff, "Fidelió"-ban Rocco, a "Varázs-sip"-ban Papageno, "Tannhauser"-ben a király, a "Richmondi vásár"-ban a marquis, "Bánk bán "-ban Biberacb, a "Hugenották"-ban Valentin, "Don Juan"-ban Leporelló, a "Sevillai borbély"-ban Bartolo stb. stb. mind kitűnő alakításai közé tartoznak. Éneke tömör, kifejező, s nem egy alakja igazi drámai erővel van kidolgozva s nagy előnye, hogy éneke alatt nem mosódnak el, de érthetőleg hangzanak a szavak. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. november 14.)

Kőszeghy Károly (Kőszeg, 1820. november 17. - Budapest, 1891. március 9.) magyar énekes (bariton). Színésznek készült, majd 1840-ben Bécsbe utazott, ahol énektanulmányokat folytatott. 1843-ban lépett először színpadra a Nemzeti Színházban Rodolfo szerepében Vincenzo Bellini Az alvajáró című operájában. Színészi képességeinek és különleges hangi adottságainak köszönhetően hamarosan a közönség egyik kedvence lett. Több mint 40 évig szinte pótolhatatlanul ő énekelte a hangfajába tartozó összes buffoszerepet. Az Operaház megnyitása után még néhány évig ott énekelt mint buffobasszus. 1887-ben vonult vissza az énekesi pályáról. (Forrás: Wikipédia)