Képaláírás: Orlovo Bojeste. - Sasok harcztere. - Feszty Árpád rajza.

Ismertető szöveg: A trónörökös "Tizennégy nap a Dunán" czimü müvében lelkesedéssel, sőt sok helyen egész elragadtatással beszél a szlavon erdők vadon szépségeiről, a számos és gyönyörű vadról, a melyek az erdőkben fészkelnek s tanyáznak. Természetesen mi is nagy érdeklődéssel siettünk az erdős hegyekbe, különösen oda, a hol a sasok és keselyük tartják sziesztájukat, s marakodnak gyakran a préda fölött. Ez az úgynevezett "Orlovo bojeste". Hosszú hegyláncz, az úgynevezett Orlovac-hegy oldalán, vagyis inkább tetején van egy kiálló, sziklákkal ellepett, kopár darab, melyen alig nő valami, csak olyan kis bozót, az is csak satnyán. Vén tölgyfa nyúlik az ég felé, mintegy sóhajtás, mely szabadulni kíván a sziklák közül, az is kiszáradt, lekopaszodott alantabb egy szikla mellett is nyomorkodik egy letarolt facsoport, lombja egyiknek sincs. Az ilyen fát szereti a ragadozó madár, erre szívesen telepszik le pihenni, mert bármikor könnyen röppenhet fel róla azért is szállnak ide sziesztáim, ha már a balra fekvő bácskai vagy a jobboldalon terülő szerb síkságon felfalatozták ragadozmányaikat, a fiatal nyulakat s csibéket, a vadászok és gazdasszonyok méltó bosszankodására.
Ölnyi átmérőjű fészkeiket a legmagasabb helyeken az erdőből kimagasló fák tetejére rakják erős gályákból tavaszszal, mig fiaik a fészekben vannak, oda hozzák a talált martalékot, de ha a fiatalok már kirepültek, akkor a jövő tavaszig nem keresik föl többé a fészket, hanem az "Orlovo bojeste"-on tanyáznak. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. október 7.)