Képaláírás: Vándorló dalnokok. - Seifert festménye.

Ismertető szöveg: Képünk is Hagenaui Reimart tünteti föl, a mint épen Diethart gróf lovagvárában tesz látogatást. Midőn az uri vendégségnek vége lön, s már a csemegét tálalták, beléptek a vándordalnokok a terembe, hol a fiatal házi ur és szép ifjú neje kegyesen fogadják. A várurnő szerelmi dalt akar hallani. Reimar, a vándor dalnokok módjára, egy szép ifjúval kísértete magát útjaiban s mivel az ő hangja nem volt eléggé lágy és zengzetes szerelmi dalok éneklésére, ő általa adata elő dalait. Maga elővett egy papírtekercset, néhány halk szót váltott kísérőivel s az ifjú megzendité csengő, tiszta hangját, melyet a mester és másik társa csak csendes dudolással kisért, néha egy-egy terczet hallatva, míg a társaság negyedik tagja a lant hangjaival köté össze a dal zengését. A "Garzun" (garcon-fiu, itt dalnokfiu) gyönyörű, rózsás arcza, vállaira hullámosan, leomló aranyhaja érdekes ellentétben állott Reimarnak komor, a gondoktól már redősödni kezdő arczához s szürkülő hajához. Az ifjú dalnok átszellemülve zengte énekét, melyre az ifjú uri pár egymáshoz simulva, elmerengve hallgatott. Aztán következtek a kiapadhatatlan többi dalok, melyeket mély csendben, áhítattal hallgatott a vendégsereg, - tetszésnyilatkozataival a ajándékokkal halmozva el a kis müvészcsapatot végül. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. október 7.)