Képaláírás: A girondiak utolsó perczei. - Piloty Károly festménye.

Ismertető szöveg: Tiz órakor megérkeztek a bakók, hogy levágják a hajakat és összekötözzék a kezeket. Valamennyien magok hajtották meg fejőket az olló előtt s magok nyújtották oda kezöket a köteleknek.
Midőn a hajak mind lehullottak, a bakók és csendőrök összegyűjtötték az elitélteket és egy csoportban megindították a törvényszéki palota udvara felé. Öt kocsi várta őket. Roppant néptömeg környezé. A Conciergerien kivül azonnal egyhangúlag rákezdtek, mint valami halotti léptetőre, a marseilleise első versszakaira, kiváló erélylyel nyomva meg e kétértelmű verset: Ellenünk a zsarnokság Véres lobogója, fel van emelve.
E pillanaton kezdve nem foglalkoztak többé magukkal, csak a köztársasági halál példájára gondoltak, melyet a népnek akartak hagyni. Hangjuk csak azért halkult minden versszak végén, hogy annál erélyesebben és csengőbben hangozzék a következő versszak elején. Utjok és halálküzdelmök egy dalolás volt. Négyen voltak minden kocsin. Csupán egyik kocsi vitt ötöt. Valase holtteste az utolsó kocsira volt föltéve. Kitakart fej a kövezet rázásától barátjai lábainál ide-oda hányatott. A vérpad aljához érkezve megcsókolták egymást, jeléül egyesülésöknek a szabadságban, az életben és halálban. Azután ismét rákezdtek a halotti énekre, hogy egymást kölcsönösen föllelkesítsék és hogy az utolsó perczig barátjai hangját élvezze az, a kit épen kivégeznek. Mindnyájan gyengeség nélkül haltak meg. Az ének minden bárdcsapásra egy hanggal meggyengült. A sorok ritkultak a nyaktiló aljánál. Egyetlen egy hang folytatta még a marseillaise-t: ez a Vergniaudé volt, kit utoljára végeztek ki. E magasztos versek voltak utolsó szavai. Mint társai, ő nem halt meg: megsemmisült a lelkesültségben élete, mely halhatatlan beszédekkel kezdődött, a forradalom örökké valóságához szóló hymnuszszal végződött. Egy halottas szekér szállította el a lefejezett testeket, s ugyanazon gödör fogadta magába a XVI. Lajosé mellett.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. október 31.)