Normál kép: 589_684_pix_Oldal_18_Kep_0001.jpg | Méret: 770x517 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Nagy kép: 589_684_pix_Oldal_18_Kep_0001_nagykep.jpg | Méret: 1785x1198 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 199dpi |
Képaláírás: Korfu. Ismertető szöveg: Korfu szigetét a középkori byzantiak és törökök nevezték el Korfunak, koryphó görög szótól, mely csúcsot, hegyfokot jelent. Legrégibb neve Drepane - sarló - volt, félholdszerű hosszas alakjától. Némelyek itt keresik a homéri phaeákok földét, de tévesen. A sziget csak később vette föl a Kerkyra nevet. Legrégebb lakói a liburnok, de 730 körül Kr. e. már korinthusiak gyarmatosították. A sziget akkor oly sikerrel űzte a kereskedést, hogy úrrá lett a szigetek és az Adria fölött s Korinth, az anyaváros féltékenységét is felkölté, annyira, hogy nyilt csatára került a dolog a kerkyra- és korintusbeliek között (665 K. e.), melyben a szigetlakók maradtak győztesek. Nevezetes volt az összeütközés, mert a görög históriában följegyzett tengeri csaták között ez vala az első. Később a sziget szinte egyik oka volt a peloponnezusi háború kitörésének, a mikor is az atheneiek mellé sorakozott de a kedvezőtlen politikai viszonyok kimerítették a sziget erejét s csakhamar labdája lön Spárta, Syrakuza, Macedónia, Epirus kényének, mig len 229-ben Róma uralma alá esett s a birodalom ketté osztásakor a keletrómai részhez csatoltatott. A XI. században kétszer esett a normannok kezébe, de a szigetlakók mind a kétszer lerázták magokról az igát. A byzanti birodalom összeomlásakor Korfu a velenczeiek birtokába jutott (1386), kik mint előbástyát a törökök ellen, hatalmasan megerősítették. A törökök, számra 50,000-en 1537-ben kötöttek ki a szigeten s elpusztítván azt, ostrom alá vették erődjét, de egy heti sikertelen vivás után elvonultak. 1716-ban újra kísérletet tettek, de az erődöt akkor se tudták bevenni. |
Kapcsolódó dokumentumok: Korfu kikötője Korfu látképe (Sajtóiroda, Leipzig) |