Képaláírás: A zászló-kiosztás ünnepe a Longchamps-téren Párizsban.

Ismertető szöveg: A köztársaság elnöke a számára emelt sátor emelvényének elején foglalt helyet, tőle jobbra és balra a kamara elnökei. S megkezdődött az ünnepélyesség. Az ezredesek és zászlótartók a sátor hátuljából jöttek elő, honnan szabad volt a közlekedés, s maga az ezredes hozta kezében az uj zászlót, néhány lépéssel utána követte a zászlótartó. Midőn az elnök elébe ért, mélyen meghajtá előtte a zászló nyelét, s e tiszteletadás után lelépdelt a sátor nagy lépcsőzetén, mialatt átnyújtva a jelvényt a zászlótartónak, a küldöttséghez tért vissza.
Közbe a nemzeti hymnust felváltva játszotta a katonazene, s a Mont-Valerien ágyúi harmincz másodperczről harmincz másodperezre egy-egy uj dörejjel vegyültek bele a nagy nemzeti lelkesedés kitörő zajához.
így haladt el zászló zászló után, a gyalogok, könnyű és nehéz lovasság, a tüzérek és az afrikai ezredek, végül a Saint-Cyri katonai növelde lobogója. Összesen 436 hadijelvény osztatott ki.
Midőn az utolsó zászlót is elvitték, Farre hadügyminiszter lóra ült, s kisérve Canrobert, Francziaország marsallja, és Clinchant tábornok, Paris katonai kormányzójától, szemlét tartott a katonaság fölött s egyenként léptette el a küldöttségeket a köztársaság elnöke előtt, előlvitetvén a zászló, a melyet épen kaptak volt. A Saint-Cyri ifjak nyitották meg a menetet, s lelkesedett hurrah-kiáltással fogadta őket a nép. Aztán jött ezred ezred után. A mint egy-egy hadi dicsőségben gazdag, kivált pedig a poroszok ellen magát kitüntetett ezrednek lobogója haladt el, az éljenzés kétszeres erővel tört ki. így az 51., 70. és 99-ik gyalogezred, a 2-ik és 3-ik zuáv-, és az 1-sö afrikai vadász-ezred szűnni nem akaró üdvözléssel és tapssal fogadtatott. Legfőbb fokára hágott azonban a lelkesedés akkor, mikor az 57-ik gyalogezred küldöttsége haladt el, azé a "rettenthetetlen" ezredé, mely a poroszok ellen is dicsőségesen állott meg, s elvette azoknak egyik zászlaját. "Éljen a haza", "éljen a köztársaság", "éljen a hadsereg" e fölkiáltások ezer torokból szakadva, töltötték be a levegőt. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. augusztus 1.)