Képaláírás: Elítélve! - Baditz Ottó festménye után.

Ismertető szöveg: Csinos, fiatal leány kerül a tömlöczbe. Elitélték. Ki tudja: miért?
Talán csak irigységből, talán csak gyanúból fogtak reá valamit s ő, a gyámoltalan, nem tudta kellő módon bebizonyítani ártatlanságát. Hiszen még egészen ifjú, s csinos, félénk arcza lelki tisztaságot árul el. De hát elitélték, s ő a tömlöczbe került.
Boldogtalan szegény anyja ott siratja a nagy ajtóban, a rideg őr útját állja, nem ereszti beljebb.
A fiatal leány belép a tömlöczbe, egy csomó vén vipera közi, kiket az élet nyomora s a bűn rondasága elundokitctt. Részvét nélkül, szánalom nélkül nézik az uj lakó-társat mohó arczátlansággal vizsgálják, furcsából akarva kiolvasni: hogy mi a vétke? Örülnek neki, hogy oly fiatal, oly szép, oly szelíd, ártatlan arczu s íme már oda került ő közéjök.
Arczárói nem a bűn bélyege, hanem a zavar és megdöbbenés háborodása tükröződik le iszonyú meglepetésében: hogy hová és kik közé jutott? Annyi bizonyos, hogy ha ártatlanul került is ide, ha csak néhány napig marad is itt, nem megy ki tisztán többet. Ez a levegő, ezeknek a társasága itt olyan, mint a fekély, megfertőzteti - a lelket. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. márczius 7. )