Képaláírás: Képek Albániából: Prizren, az albán liga székhelye.

Ismertető szöveg: A Balkán-félsziget őslakói, az albánok meg mindig beszéltetnek magukról. Skipetároknak, Basfiaknak nevezik ők magukat és van is alapja ez elnevezésnek. A hozzáférhetetlen havasokban van hazájuk s ép ugy szeretnek a rengeteg hegyek szirtjei között fészkelni, mint a sasok, a melyekhez hasonlítani szokták magokat. Nem szeretnek másnak uralma alatt állani s fegyverüket mindig kéznél tartják, hogy alkalmilag használhassák. A skipetárok tették le legutoljára a fegyvert a török hatalommal szemben, s bár részben meghódoltak a túlerőnek, azért az albán nép egy jó része ma is függetlenül él hegyeiben a meghódolt rész is csak akkor hódol, ha kedve tartja.
Az albánok független törzsei közt első helyen állnak az Albánia északi részén lakó miriditák, vagy magyarul jónaposak (mir dite = jó napot), mert a Rigómezőn vivott hires ütközet reggelén, midőn mint a törökök szövetségesei jelentek meg, a szultán albán nyelven, mir dite köszöntéssel üdvözölte fejedelmüket, s azóta a jó vég előjelét kifejező névvel illetik magukat. Vallásra nézve keresztény katholikusok, az albánok törzsei között legnagyobb számmal vannak. Fejedelmük Prenk elnevezéssel mint független ur kormányozza őket. A többi törzsek közül mint leghatalmsabbakat említhetjük a hoti, klementi és csukagin törzseket. Az összes albán törzsek két főcsoportra oszlanak, a ghek és toszk csoportra, melyek viseletre, erkölcsre, életmódra nagyon különböznek egymástól. De mindkét csoport albán törzsei megegyeznek egymással vadságban, vendégszeretetben, daczos önhittségben, függetlenségi vágyban és rettenthetetlen hősiességben.
Képünkön egy négy tagból álló társaság látható, kik zene-kiséret mellett énekelnek. Skodrn (Skutári) vidékéről való ghek törzsbeli keresztyének, mint ruhájuk is mutatja.
Prizren szépen épült város, a Drin folyó partján és a Sardagh éjszaki lejtőjén. Egykor szerbek lakták de midőn ezek 1689-ben Árzen ipeki pátriárkha vezetése alatt Magyarországba vándoroltak, albánok foglalták el helyüket és azóta hatalmas bástyát emeltek itt magoknak a szlávok ellen. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. február 22.)