Képaláírás: Czigánytelep Granadában.
Képek Spanyolországból. - Dóré rajzai.

Ismertető szöveg: Képünk egyik nevezetes, az utazók által gyakran fölkeresett tanyájokat mutatja. A mórok világhírű városában Granadában van e hely, azon városban, melynek mesés gazdagsága s fényes palotái egykor Kóma hírével versenyeztek, s hol még ma is áll az Alhambra s más nevezetes épület, melyet ezer s ezer költő énekelt meg. De a czigány tudvalevőleg a falu végére van teremtve, s így nem csoda, ha képünkön hiában keresnők a város nyomait. A L'Albayzin külváros szomszédságába esik e czigánytelep. Sacre-Monte-nak (Szenthegynek) nevezik, mert egykor találtak benne csontokat, melyeket martyroknak tulajdonítottak. Itt alakítottak ők egy külön várost, melynek szokásai és nyelve a többi városrészekétől annyira eltérők, s melyben, bármily népes legyen is, tulaj donkép házak nincsenek. Az egész város a domboldalba vágott barlangokból áll. Minden barlang egyetlen szobát képez, melyben az egész család, néha több mint tiz személy is, helyet talál két nyílása van, egyik az ajtó, melyet egypár rossz darab fa fed el, a másik a kürtő, mert a szoba egyúttal konyhául is szolgál. A bútorzat természetesen igen egyszerű. Néhány zsámoly, egy nagyobb festetlen fából készült asztal elegendő tűzhely is igen kevés van, mert nagyobb részben földön főznek, ugy szintén ott is alszanak. A szoba azonban egyúttal ól is s a rendesen meztelen purdék benn játszanak a baromfiakkal, s néha a piszokkal telt disznók is itt foglalnak helyet. A háznak tulajdonképeni udvara nincs. Az egymás mellett nyiló barlangok előterén az egyes részek vagy épen nem, vagy csak nagyon tökétlenül vannak elkülönítve. Közös sétatér és társalgó hely ez számukra, hol órákon át szoktak a napon sütkérezni, hová azonban a nagy piszok és tömérdek állatkák daczára, melyek a czigányok rendes kísérői, nem egyszer jönnek előkelő úrhölgyek is, hogy magoknak a vén czigányasszonyok által jövendőt mondassanak, s külföldi utazók, hogy a nevezetes czigány-város sajátságaiban gyönyörködjenek.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. január 28.)