Ismertető szöveg: A keleti szürkemókus (Sciurus carolinensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó faj. A keleti szürkemókus eredetileg Észak-Amerika keleti részén volt honos, de meghonosították az Amerikai Egyesült Államok egyes nyugati államaiban (Washington, Oregon és Kalifornia) valamint Angliában, Írországban és Dél-Afrikában is. Az állat testhossza 23-30 centiméter, farokhossza 19,5-25 centiméter, testtömege 350-800 gramm. Mint ahogy neve is mutatja, bundájának színezete szürke. Hasi része világosabb vagy fehér. Egyes példánynak az ágyékán barnás elszíneződés figyelhető meg. A szürkemókusok az ugráshoz hosszú hátsó és rövid mellső lábbal rendelkeznek. Hátszó lábuk erős felépítésű, hogy könnyen tudjanak a fán fejjel előre fel- és lemászni. Az elülső lábakon négy vékony ujjacska van, melyek végén éles karmok találhatók. Segítségükkel a mókus mászáskor jól tud a fák kérgébe kapaszkodni. A hátsó lábai hosszabbak, mint a mellsők, és öt, karomban végződő ujjacska van rajtuk. A vastag, bozontos farok a mókus számára fontos segédeszköz, mellyel egyensúlyát akkor is képes megtartani, amikor a fakorona gyenge, elhajló ágain ugrál. Fülén nem találunk hosszabb szőrpamacsot. A keleti szürkemókus fákon él. Téli álmot nem alszik. Ebben az időszakban különösen sok hajtásról hámozza le a háncsot, az erdészek ezért is neheztelnek rá annyira. Tápláléka a fák magvaiból áll, különösen a lucfenyőt, a bükköt és a vörösfenyőt kedveli, de a nyírfa háncsát és rügyeit is elfogyassza. Az állat 3-4 évig él. Az ivarérettséget 11 hónapos korban éri el. (Forrás: Wikipédia)