Ismertető szöveg: A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Tudományos elnevezésük (Coleoptera) az ógörög eredetű κολεός (jelentése: tok, burok) és πτερόν (jelentése: szárny) szavakból származik. Innen ered régi magyar elnevezésük a fedelesszárnyúak is. A bogarak rendjének valóban egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy elülső pár szárnyuk megvastagodott és megkeményedett szárnyfedőt alkot, amely védi egyrészt a nyugalmi állapotban alá behajtogatott második pár hártyás szárnyakat, másrészt a gyengébben kitinizált potrohot. Teljes átalakulással fejlődnek; a fajok túlnyomó többségének rágó szájszervei vannak. A Földön eddig leírt bogárfajok száma körülbelül 400 ezer, a Kárpát-medencében (Magyarországon) pedig 6300. (Forrás: Wikipédia)

A százszorszép vagy vad százszorszép (Bellis perennis) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Csaknem egész Európában elterjedt. Észak-Amerikába behurcolták, ott inváziós faj. Lágyszárú, évelő növény. 5-25 cm magasra nő meg. Tömött tőrózsában álló, szőrös, szabálytalan szélű, enyhén fűrészes levelei lapát formájúak. Szinte egész évben virágzik, a virágzat heliotropizmust mutat, este vagy esős időben összecsukja szirmait. Levéltelen kocsányain 1,5-3 cm széles, magánosan álló fészekvirágzat fejlődik, aminek közepén a 75-125 sárga, hímnős, ötszirmú csöves virág, szélein a zigomorf, két sorban álló fehér nyelves virágok találhatók, utóbbiak fonákja vagy csak hegye gyakran rózsaszínes. A virágok öntermékenyek, rovarok porozzák. Termése kb. 1 mm-es, visszásan tojásdad, bóbita nélküli kaszattermés. A magokat (kb. 1300 db egyedenként) a szél és az állatok (madarak, hangyák, földigiliszta) is terjesztik, de a cipőre is ráragadhatnak. A rétek, mezők, parkok kiöregedő gyepjének gyakori virága, az angolperjés rét-legelő (Lolio-Cynosuretum) társulás jellemző növénye. A félárnyékos vagy napsütéses helyeket, a kövér, agyagos talajt kedveli. Az őshonos flórából legrégebben betelepült kerti virágok egyike. Triterpén-szaponinokat, flavonoidokat, poliineket, nyomokban illóolajokat tartalmaz. Virágát vagy virágos hajtását használják fel. Az orvostudomány nem használja, a homeopátiában rándulások, zúzódások, megerőltetett izmok, bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák. Fiatal leveleit salátákhoz adva az anyagcserét serkenthetik. Dísznövényként termesztett változatai is léteznek, ezek szirmai tömöttebbek, színük fehér, vörös, lila is lehet. (Forrás: Wikipédia)