Ismertető szöveg: Tornavértezet, teljes, csiszolt vasból. Áll sisakból, mell-, hát-, kar- és lábvértből. A nehéz sisaknak elől élben kiszögellő arcz- és álvértje, mely egy darabból a bordázott sisaksapkához és az alul kiszélesedő nyakvérthez, a mely a hátvértre támaszkodó széles vastüskével bír, sárgarézfej szegekkel van szögecselve. Rendkívül keskeny látónyilása, az álvértnek a sapkához való szögecselésénél van áttörve. Az arczvértnek a tarkó vérthez való szögecselésénél egy kettes levél és három hosszegyközény- alakú légző nyilás van kivágva. A bordázott hátvérthez egy keskeny nyakú, két oldalán bőrlemezes derék vért van erősítve. A bal karvért nyolcz lemezből áll, melyek közül a második csipkés szél bordázott lapoczka vértet képez. A könyökvértet négy lemez képezi, a melyek közül az egyik csipkézett kagylóalakú. Az alkar és kézvért egy darabból készült. A jobb kar vértezete eltér a bal karétól, a mennyiben a bordázott csipkés kagyló az alkar sinre is átterjed. A lágyékvértet nyolcz egymásra szögecselt sima csiszolt lemez alkotja. A czombvért az alsó lábszárra is átterjed s egyik oldalán lekerekített felül bordázott, alul sima vaslemezből készült, a mely a térdnél bordázott díszítésű. A mellvért jobb oldalán egy 46 ctm. hosszú és 4,5 ctm. széles s egyik végén horogszerűen meggörbített gerelytartó vasrúd, a bal oldalához pedig egy kissé hajlott bőrrel bevont fapaizs van erősítve. Ez utóbbinak megerősítéséhez egy fonott kötél szolgál, a melynek végei a paizs előtt lógnak le. Az érdekes bordázott vértezet I. Miksa császár találmánya, s az a czélja, hogy könnyebb vasszerkezet mellett mégis elegendő ellenállást legyen képes kifejteni. Az e fajta vértezetek a XV. század végén jelennek meg, de már 1530 táján le is tünnek. Az ambrasi várkastélyból.