Ismertető szöveg: Szapolyay Imre síremléke. Gypszmásolat. Az eredeti a szepeshelyi székesegyház szentélyének oldalfalába van befalazva s vörös márványból készült. A nevezett egyház megújítása után ma a Szapolyai kápolna szentélyében, Szapolyay István nádor sírkövével szemben van elhelyezve. Magassága 273 m., szélessége 1.41 m. Érdekesek a sírkövön elhelyezett czímerpajzsok. Fölül a tornalándzsa lobogóján a családi czímer foglal helyet: (Kékben) hármas halomból növekvő természetes farkas, - a jobboldali pajzson ennek ismétlése, az atya czímere a baloldali pajzson : (veresben, ezüst) egyszarvú : az anyáé. Ez a középkori sírköveken a czímerek rendszeres, szokásos elhelyezése.

A Szapolyai család, mely Jánosban a magyar királyi székre emelkedett, ősrégi család, de csak a XV. században kezd szerepelni. Emelkedésüket főleg Mátyásnak köszönhetik, ki Imrét és testvérét Istvánt magas polczokra emelte. Imrét, mint kiválóan tanult embert kartársai litteratus (deák) melléknévvel tisztelték meg. Fiatal korában Hunyadi János alatt tanulta a fegyverforgatást, ennek halála után már 1459-ben az összes sókamrák grófja (Comes) volt. Öt évvel utóbb 1464-ben már a Bosnyák országi kormányzóságban és a horvát báni méltóságban találjuk, valamint ekkor már szepesi örökös gróf és főispán is volt. 1465-ben, - úgy látszik - a boszniai kormányzóságtól megfosztatott. Nőül a pelsőczi Bebek családból Imrének leányát Orsolyát vévén, ez által is tetemes vagyonhoz jutott és ez úton sógorának Pelsczy Pálnak örökségét is igyekezett megszerezni. Azonban, miután 1468 táján a szép jövedelmű harminczad főigazgatói tisztet is a király rendeleténél fogva Csáktornyai Hampónak volt kénytelen átengedni és nevezett sógora utáni örökség megszerzésére nézve is némi nehézségeket gördítettek elébe, Mátyás királylyal, jóltevőjével feszes viszonyba jutott. Utóbb azonban ismét visszanyerte a király kegyét, és több hadjáratban és békeszerződésekben vett részt. 1485-ben nádorrá választatott. Életének utolsó éveiben még Tokaj várát és a hozzá tartozó uradalmakat is nyerte adományul. Meghalt 1487-ben. Ő, ki 1459-ben még csak egyszer vitéz volt, emelte családját a főrendek közé.