Képaláírás: Báró Orczy Béla

Ismertető szöveg: "Az 1865-ki koronázó országgyűlésen az abonyi kerületet képviselte. Ez országgyűlésen a Deákpárthoz csatlakozott s annak mindvégig hive is maradt. Nyilvánosan keveset szerepelt, bár felszólalásai alapos miveltségről, higgadtságról s eszélyről tanúskodtak. Munkás részt vett a ház legfontosabb bizottságaiban, többi közt a hatvankettesben is, mely a közösügyek rendezésére volt hivatva törvényjavaslatot készíteni. Tagja volt az első delegácziónak s ennek külügyi bizottságában már akkor nem csekély jártasságot tanúsítva a külpolitika ügyeiben is, a delegáczió bezárta után, 1868-ban, a közös külügyminisztériumba osztályfőnöki állásra hivatott meg, melyre nagy személy- és nyelvismeretei is kiválóan alkalmassá tették" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 40. sz. október 5.)

Báró Orczy György és gróf Berényi Erzsébet fiaként született. Nagyapja Orczy Lőrinc neves költő volt. A pesti egyetemen bölcsészettudományi, majd jogi doktorátust szerzett, később ügyvédi vizsgát tett. Hivatalbeli pályáját Pest vármegyénél kezdte, 1846-ban helytartótanácsi titkár lett. 1848-ban nemzetőrként, majd honvéd századosként részt vett a délvidéki harcokban. A forradalom leverése után kénytelen volt visszavonulni a politikai élettől. 1865-1868 között az abonyi kerület országgyűlési képviselője lett. Deák Ferenc híve volt az osztrák-magyar kiegyezésért folytatott harcban. 1868-tól osztályfőnök az osztrák-magyar közös külügyminisztériumban. 1879. szeptember 25-étől 1890. december 24-éig a király személye körüli miniszter volt a Tisza Kálmán-, majd a Szapáry-kormányban. Közben, 1882-ben másfél hónapig és 1884. január 2-ától október 28-áig honvédelmi miniszter is, valamint 1886-ban 3 hónapig közmunka- és közlekedési miniszter, és végül 1887. február 11-étől 1889. március 22-éig belügyminiszter is volt, majd 1895-től haláláig országbíró. (Forrás:wikipedia)