Képaláírás: Návay Tamás

Ismertető szöveg: "Letelvén hivataloskodásának három éves cyclnsa, nem kivánt újra megválasztatni, hanem mint magán ember, a megyei közélet s jelesen az annak iránytadó ellenzéki párt központjává vált, s az maradt egészen 1848-ig. Ez év márcziusában a nemzetőrség és népfölkelés ügyében alakult bizottság intézője, később az önvédelmi harcz szerveztetvén teljes hatalmú kormánybiztos, majd a megye egyhangú kérelmére kinevezett főispán az egész forradalmi időszakban a megye élén állott s szóval, tettel, példaadással, és egész vagyonával a mozgalom vezére lett és maradt Csanádmegyében. Élére állott a fölkelésnek, megosztotta a nemzetőrökkel s majd a rendes honvédséggel a hadjárat fáradalmait és veszélyeit egész fizetését s a mellett saját vagyonából is tetemes összegeket adott a haza oltárára. Jutalma, mint abban az időben a hazafihűségnek, pörbefogatás és sanyarú börtön lett neki is. Vagyona elkoboztatott s azt csak később, kegyelem utján nyerte vissza." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 22. sz. junius 1.)

1838-ban erélyes intézkedéseivel nagy hasznára volt az árvíztől fenyegetett Makónak. 1839-ben mint a megye országgyűlési követe a Deák-féle szabadelvű párt híve lett és később is mindig vezére volt a megyei ellenzéknek. 1842-ben második alispánná választották és mint ilyen főleg a törvénykezés és börtönrendszer javításán fáradozott, továbbá nagy érdemeket szerzett a megyei kórház létesítése körül. 1848 márciusában a nemzetőrség és népfelkelési bizottság feje volt, majd főispán és teljhatalmú kormánybiztos. A szabadságharc után perbe fogták és vagyonát is elkobozták, melyet azonban később visszakapott. 1861-ig nem igen működött a nyilvánosságban, ekkor azonban mint Makó város országgyűlési képviselője ismét Deák pártjához szegődött. A kiegyezés után Csanád vármegye főispáni méltóságát viselte egészen haláláig.(Forrás: Wikipédia)