Képaláírás: Eötvös szobra

Ismertető szöveg: "Maga a szobor, - mert ideje arról is szoknunk egy pár sorban - Eötvöst mint szónokot tünteti föl, ez alakban egyesítve az államférfi, a bölcselő s a költő jellemvonásait. Állásán, alakján nincs semmi chablonszerü mozgása könnyű, szabad, teljes életelevenséggel. A test súlya a jobb lábra nebezkedik, a bal előtérben áll, mintha lépni akarna, mint szónoklata közben szokott. A fej nyugodt, méltóságos tartású, az arcz komoly kifejezésü - a gondolkodóé, a mi lenni Eötvös beszéd közben soha sem szűnt meg, sőt fokozódni szokott. A szónokot a kissé emelt jobb kar jelképezi, mig a balkézben tartott irattekercs az államférfira vagy az iróra vall. A köpenyt, mely vállait fedi, magyaros kapocs tartja össze, de maga szabad redőzetével könnyen omlik alá s alóla a magyaros alsó ruha egész fesztelenségében kitűnik." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 21. sz. május 25.)

Ezután már nem tudott maradandót alkotni: ő mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. A szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. 1853-ban tért haza, s budai villájába vonult vissza. Még ez évben kiadta német nyelven azt a munkáját, amely Ausztria nagyhatalmi szerepének valódi biztosítékait tárgyalja. E könyvét sokan félreértették: azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. 1855-től szinte csak az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak élt, amelyet a forradalom után ő szervezett újjá. (Forrás:wikipedia)