Képaláírás: Le Royer, igazságügyminiszter

Ismertető szöveg: "A képviselőházban ékesszólása által tűnt ki különösen elnöki megnyitó beszédei - a pártok gyakran választanak elnököket - mindig határozottság és mérséklet által tűntek ki. A régi hires törvényszéki szónokok fajtájából való ember, de a ki határozottan több a szónoknál: államférfiúi minőségekkel is bir. Dufaure helyét nem is lesz könnyű betölteni. A franczia parliamenti gyakorlat a Sprechminiszter bizonyos válfajává tette a pecsétőrt, a kinek akarva nem akarva védelmezni kell a kormány eljárását, s a mi Dufaure nagy tikintélyének sikerült: bizony súlyos próbára teheti utódjának képességeit." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 9. sz. márczius 2.)

Református francia szülők gyermeke. Párizsban jogot végzett és előbb ugyanott, majd Châlons sur Saône-ban és végül Lyonban mint ügyvéd működött és politikai nézeteivel a köztársasági párthoz csatlakozott. A császárság bukása után 1870. szeptember 4-én Lyon főprokurátorává nevezték ki, mely állásban arra törekedett, hogy a beállott háborús és zavarteljes napokban a törvények végrehajtassanak és az ártatlanul elítéltek szabadlábra helyeztessenek. 1871. február 8-án a Rhône département a nemzetgyűlésbe választotta, ahol a köztársasági balpárt híve és az Union républicaine elnöke lett. Mint a nemzetgyűlés egyik legtehetségesebb szónokát beválasztották az új alkotmány kidolgozására kiküldött harmincas bizottságba is. 1876-ban élethossziglani szenátor lett. 1879. február 4-én Waddington minisztériumában az igazságügyi tárcát vállalta magára és azonnal megkezdte a bíróságoknak klerikális és bonapartista elemektől való megtisztítását. 1879-ben visszalépett, 1882-ben a szenátus elnökévé választatott. (Forrás:wikipédia)