Képaláírás: Zsedényi Ede

Ismertető szöveg: "Midőn Beust birodalmi kanczellár lett, Taaffe gróf lett a miniszterelnöki helyettes s miniszter maradt akkor is, midőn herczeg Auersperg Carlos megalakitá a polgárminisztériumot, s ebben a honvédelmi tárczát vállalta el. Midőn Auersperg Carlos 1868-dik szeptember havában benyujtá lemondását: a kormányelnökség eleinte csak ideiglenesen, 1869. tavaszán pedig végleg is Taafféra bizatott. Válságos idő következett ezután Ausztriára. A nemzetiségi pártok viszálya tetőpontra hágott, a munkások között veszedelmes forrongás kezdődött s Dalmácziában kitört a lázadás." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1879. 26. évf. 8. sz. február 23.)

Az alkotmánypárt bomlása miatt császár rábízta előbb a belügyi tárcát, 1879. augusztus 12-én pedig, az Adolf von Auersperg-féle kabinet lemondása után pedig Ausztria miniszterelnökségét. Ebben a pozícióban 14 évig irányította Ausztria belpolitikáját. Ezen időszak alatt inkább a császár, mintsem a parlamentáris többség akaratát teljesítette, mely utóbbi őt több fontos alkalommal cserben hagyta. Fő célja, a nemzetiségek kibékítése kudarcba fulladt, a pártok gyűlölködése egyre fokozódott. A cseh, lengyel és német klerikálisokból toborzott többségnek esetről-esetre az állam egységének rovására fontos engedményekkel kellett kedveskednie, az államfenntartó német alkotmányhű pártot pedig az ellenzék padjaira szorította. Minden ügyessége dacára mégis elérkezett az a pillanat, amikor a többség (a vasgyűrű) követeléseit nem bírta többé kielégíteni, a radikális elemek (ifjú csehek, német nemzetiségi párt) elhatalmasodását nem tudta megakadályozni. Amikor már nem volt amivel a dédelgetett többség jóindulatát biztosíthatta volna magának és amikor ő maga is kezdte belátni, hogy az addigi babrálással (saját szavaival: Fortwursteln) nem jut célhoz: váratlan fordulattal egy kártyára tett fel mindent és benyújtotta az új, meglehetősen radikális választási törvény tervezetét. Ez a veszedelmes reform azonban egy pártnak sem kellett, sőt mindnyájan tartottak tőle. Ekkor valamennyi nagy párt összefogott egymással, és a Taaffe-kormányt Ausztria addigi történetében páratlan módon megbuktatták. (Forrás:wikipédia)