Képaláírás: Görög-keleti szertartásu bosnyák temetés Szerajevóban.

Ismertető szöveg: Mikor az orthodox bosnyák haldoklik, viaszgyertyát gyújtanak meg körülötte és kezébe is adnak egyet, s a mellére egy szent képet tesznek; a férfiaknál rendesen Sz. György (Szveti Györgye) vagy Sz. Miklós (Szveti Nikola) képét, a nőknél Sz. Máriáét (Panajiát) használják. Ez a kép, a görög rituálé szerint jelenti a megváltóba vetett hitet és a feltámadásba helyezett reményt. Mikor lelke elszáll, minden üres edényt fölforgatnak, hogy azokba ne szálljon és a ház lakóit lidércz alakjában ne gyötörhesse. Kalácsokat osztanak ki a szegények között, hogy a meghalt lelkeért imádkozzanak. A halottat megmosás után borral is befecskendik. A temetés a halálozás után kö­vetkező nap történik, ebben némileg a törökök szokását követik, kik a halottat egy-két óra múlva már temetik. Az orthodox bosnyákok is azt tartják, hogy a halott vagy jó, vagy gonosz ; az első esetben nem szabad egy perczet sem elrabolni mennyei üdvéből, a második esetben pedig mentől előbb szabadulni kell tőle, nehogy bajt hozzon a házra. A halottnak fülébe pamutot tömnek, szájába pedig egy pénzdarabot adnak, hogy a túlvilágba vezető hajósnak, Kharonnak a vitelbért megfizethesse. Ez a szokás a régi görögöktől jött át az uj görögökhöz és ezek révén az orthodox vallással együtt a bosnyákokhoz.
A koporsó alul is oly széles, mint felül s láda alakja van s igy helyesen nevezik azt a bosnyákok a török "szanduk" szóval. A halott beszentelésekor a pap beszédet (pogrebuo szlovo) tart a halott felett, a kántor pedig pjeszma pogrebniczát (búcsúztatót) énekel, melyben a halottat dicséri. E szertartás végeztével megindul a halotti menet (szprovod). A koporsó fedetlen marad; a szemfödő (mrtvaczki uvoj) is a halott lábainál van összehajtva. A fedetlen koporsót néhol vállaikon, másutt szíjakon függve, a földtől egy pár arasznyira emelve viszik.
A görög- keletiek azt hiszik, hogy a lélek még akkor is ott lebeg a halott fölött, mikor a testből kivált és azért nem fedik be a koporsót, nehogy a lelket is elzárják. A lélek csak nagy nehezen tud megválni a test környezetéből s azért is füstölik és szentelik be annyiszor a halottat, hogy a lélek a szentelt füsttel együtt égbe szállhasson.
Az elszállt lélek - a nép hiedelme szerint - a temetés után egy hétig haza szokott járni, s azért tartanak a bejáratnál közel eső helyen egy üveg vizet, hogy a lélek netalán szomját ott elolthassa.
Midőn a menet valamely keresztuthoz ér, a halottat leteszik, a pap imádkozik, befecskendi szentelt vizzel (oszvetyene vodicza), és befüstöli tömjénnel, hogy a gonosz lélek, mely a keresztutakon szokott ólálkodni, ne árthasson a halott lelkének. A temetőben (groblye) még egyszer megáldja a pap a halottat, behinti veres borral és olajjal kereszt alakjában, akkor ráteritik a szemfödöt, ráborítják a koporsó födelét és aztán átadják a simák. Az olaj azt jelenti, hogy a boldogult jó keresztény volt és méltó a feltámadásra. A behantolásnál két láb magasra hányják a hantot, ezt czölöpökkel és kövekkel elkerítik és virágokat ültetnek fölibe.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1878. december 8.)