Képaláírás: Ahmed Vefik pasa.
Ismertető szöveg: AHMED VEFIK pasa Törökország egyik legtudósabb és legmiveltebb férfia. Iskolai tanulmányai bevégezte után a külügyi minisztérium fordító osztályában nyert alkalmazást s itt sokoldalú képzettsége és ügyessége által nemcsak feljebbvalói,
hanem az ott megforduló diplomaták figyelmét is magára vonta. Hazájának történetét
tüzetesen kezdte tanulmányozni s azzal összeköttetésben a világtörténelem ismeretét is elsajátítá. 1848-ban kezdődik Ahmed Vefik - akkor még - efendinek diplomatái szereplése. Moldva és Oláhország fellázadván nem annyira a magas porta, mint inkább az orosz protektorátus ellen, alkalmat szolgáltatott ez egy részről Orosz-, másrészről Törökország között létrejött egyezség megkötésére. Ez alkalommal török részről Ahmed Vefik efendi küldetett ki, s az ő ügyességének és tapintatos magatartásának köszönhető a Balta-Limánban létrejött egyezség. 1849-ben Vidinben
volt, s a kormány részről a magyar menekültekkel huzamosan értekezett. Később majd az államtanácsban, majd a külügyminisztériumban volt alkalmazva, de szellemi fensősége és pontos kötelesség teljesítése által nem volt kedvencze hivatalnoktársainak. 1860-ban párisi követté neveztetett ki s ekkor a franczia kormánynál oly erélylyel lépett fel Szíriának a franczia katonák által való megszállása ellen, hogy Francziaország kénytelen volt hadseregét onnan kivonni, Napóleon pedig a heves vérű és hajthatatlan Ahmed Vefik efendinek a franczia kormánytól való eltávolítását kérte, a mi meg is történt. Abdul Aziz szultán trónra léptekor Ahmed Vefik Kis-Ázsiába küldetett vizsgáló biztosi minőségben, s az ottani nép még ma is hálával emlékszik reá. Hasonló erélylyel lépett föl az ájtatos alapítványok (vakuf) minisztériumában is, melynek visszaélései orvoslásával bízatott meg; hozzáfogott Augiás ez istállójának tisztításához, de a visszaélésekben érdeklettek csakhamar
elmozdítását sürgették és meg is nyerték Aali pasa nagyvezirtől. Ahmed Vefik efendi
belátva, hogy jóakaratú erélye csak keserűséget és ellenségeket szerez neki, félrevonult a közügyektől, elhatározva, hogy Aali pasa uralma alatt hivatalt nem vállal. Elvonult rumili-hiszszári lakába, belemélyedt gazdag könyvtára buvárlatába s tudományos munkássággal foglalkozott. Kiadott több régi török művet, lefordította
Moliére vígjátékait, melyeket ma is gyakran adnak a török színpadon; török térképeket készített és adott ki; különösen történeti forrástanulmányokkal
foglalkozott; belemélyedt az ék- és hieroglif-iratok tanulmányozásába s erről is több
munkát adott ki. Aali pasa halála után előbb vámigazgatóvá, majd belügyi, később közoktatásügyi miniszterré neveztetett ki; de feddhetetlensége és erélye megint csak keserűséget okozott neki. Újra visszavonult tehát a magánéletbe. 1876-ban a sz.-pétervári orientalisták kongreszszusán mint Törökország képviselője vett részt s a török-tatár szakosztály elnöke volt. 1877. márczius havában a megalakult képviselőház elnökévé s egyszersmind pasává lett. A pasai ranggal azelőtt már többször megkínálták, de mindig visszautasította s ez alkalommal azzal a megjegyzéssel fogadta el, hogy "ebben azt a nagyrabecsülést látja, melylyel a szultán ö Felsége az alkotmányos elv iránt viseltetik." Egyedül Ahmed Vefik pasa erélye volt képes rendben tartani és vezetni az uj képviselőházat, melynek némely messze vidékről jött tagjai az alkotmányos tanácskozás módját még kellőleg nem ismerték.
Ahmed Vefik pasa nagy tudományú férfiú; a török nyelvet szebben és tisztábban egy török iró sem buja és használja, mint ö; az idegen elemnek nem barátja a nyelvben s azt gondosan kerüli. Irt török szótárt "Lehcsei oszmanie" ("Török szóidomok") czimen, két kötetben s ebben nagy reformokat eszközölt, mennyiben a szabatos írásmódra némely betűt pontokkal és más jelekkel jelölt meg. Múlt nyáron Konstantinápolyban
nála tett látogatásom alkalmával megmutatta kéziratban elkészült nagy dsagatai szótárát, mely felülmúl e nemben megjelent minden más munkát. "Fezlekei tevarikhi oszmanie" ("A törökök történetének kivonata") czimü munkája a középiskolák legjobb tankönyve. Beszéli a franczia, angol s több keleti nyelvet. Háza a Konstantinápolyban
élő európai tudósoknak mindig nyitva áll, s mint tudós és házigazda egyaránt nagy hirben áll. Könyvtára ritka becsű. Szerénysége különös módon nyilvánul: munkáit névtelenül adja ki, s nem szereti, ha azok neve alatt jönnek forgalomba. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1878. február 10.)
|