Képaláírás: Ahmed Vefik pasa.

Ismertető szöveg: AHMED VEFIK pasa Törökország egyik legtudósabb és legmiveltebb férfia. Iskolai tanulmá­nyai bevégezte után a külügyi minisztérium fordító osztályában nyert alkalmazást s itt sokoldalú képzettsége és ügyessége által nemcsak feljebbvalói, hanem az ott megforduló diplomaták figyelmét is magára vonta. Hazájának történetét tüzetesen kezdte tanulmányozni s azzal összeköttetésben a világtörténelem ismeretét is elsajátítá. 1848-ban kezdődik Ahmed Vefik - akkor még - efendinek diplomatái szereplése. Moldva és Oláhország fellázadván nem annyira a magas porta, mint inkább az orosz protektorátus ellen, alkalmat szolgáltatott ez egy részről Orosz-, másrészről Törökország között létrejött egyezség megkötésére. Ez alkalommal török részről Ahmed Vefik efendi küldetett ki, s az ő ügyességének és tapintatos magatartásának köszönhető a Balta-Limánban létrejött egyezség. 1849-ben Vidinben volt, s a kormány részről a magyar menekültekkel huzamosan értekezett. Később majd az államtanácsban, majd a külügyminisztériumban volt alkalmazva, de szellemi fensősége és pontos kötelesség teljesítése által nem volt kedvencze hivatalnoktársainak. 1860-ban párisi követté neveztetett ki s ekkor a franczia kormánynál oly erélylyel lépett fel Szíriának a franczia katonák által való megszállása ellen, hogy Francziaország kénytelen volt hadseregét onnan kivonni, Napóleon pedig a heves vérű és hajthatatlan Ahmed Vefik efendinek a franczia kormánytól való eltávolítását kérte, a mi meg is történt. Abdul Aziz szultán trónra léptekor Ahmed Vefik Kis-Ázsiába küldetett vizsgáló biztosi minőségben, s az ottani nép még ma is hálá­val emlékszik reá. Hasonló erélylyel lépett föl az ájtatos alapítványok (vakuf) minisztériumá­ban is, melynek visszaélései orvoslásával bízatott meg; hozzáfogott Augiás ez istállójának tisztításához, de a visszaélésekben érdeklettek csakhamar elmozdítását sürgették és meg is nyerték Aali pasa nagyvezirtől. Ahmed Vefik efendi belátva, hogy jóakaratú erélye csak keserűséget és ellenségeket szerez neki, félrevonult a köz­ügyektől, elhatározva, hogy Aali pasa uralma alatt hivatalt nem vállal. Elvonult rumili-hiszszári lakába, belemélyedt gazdag könyvtára buvárlatába s tudományos munkássággal foglalkozott. Kiadott több régi török művet, lefordította Moliére vígjátékait, melyeket ma is gyakran adnak a török színpadon; török térképeket készí­tett és adott ki; különösen történeti forrástanulmányokkal foglalkozott; belemélyedt az ék- és hieroglif-iratok tanulmányozásába s erről is több munkát adott ki. Aali pasa halála után előbb vámigazgatóvá, majd belügyi, később közoktatás­ügyi miniszterré neveztetett ki; de feddhetetlensége és erélye megint csak keserűséget okozott neki. Újra visszavonult tehát a magánéletbe. 1876-ban a sz.-pétervári orientalisták kongreszszusán mint Törökország képviselője vett részt s a török-tatár szakosztály elnöke volt. 1877. márczius havában a megalakult képviselőház elnökévé s egyszersmind pasává lett. A pasai ranggal azelőtt már többször megkínálták, de mindig visszautasította s ez alkalommal azzal a megjegyzéssel fogadta el, hogy "ebben azt a nagyrabecsülést látja, melylyel a szultán ö Felsége az alkotmányos elv iránt viseltetik." Egyedül Ahmed Vefik pasa erélye volt képes rendben tartani és vezetni az uj képviselőházat, melynek némely messze vidékről jött tagjai az alkotmá­nyos tanácskozás módját még kellőleg nem ismerték.
Ahmed Vefik pasa nagy tudományú férfiú; a török nyelvet szebben és tisztábban egy török iró sem buja és használja, mint ö; az idegen elemnek nem barátja a nyelvben s azt gondosan kerüli. Irt török szótárt "Lehcsei oszmanie" ("Tö­rök szóidomok") czimen, két kötetben s ebben nagy reformokat eszközölt, mennyiben a szabatos írásmódra némely betűt pontokkal és más jelekkel jelölt meg. Múlt nyáron Konstantinápolyban nála tett látogatásom alkalmával megmutatta kéziratban elkészült nagy dsagatai szótárát, mely felülmúl e nemben megjelent minden más munkát. "Fezlekei tevarikhi oszmanie" ("A tö­rökök történetének kivonata") czimü munkája a középiskolák legjobb tankönyve. Beszéli a franczia, angol s több keleti nyelvet. Háza a Konstantinápolyban élő európai tudósoknak mindig nyitva áll, s mint tudós és házigazda egyaránt nagy hirben áll. Könyvtára ritka becsű. Szerénysége különös módon nyilvánul: munkáit névtelenül adja ki, s nem szereti, ha azok neve alatt jönnek forgalomba.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1878. február 10.)