Normál kép: 655_750_pix_Oldal_07_Kep_0001.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 655_750_pix_Oldal_07_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Zárdakastély az Athos-hegyen: Esphigmenu zárda.

Ismertető szöveg: A mi végre a belberendezést illeti, ez az intézmény előállásának megfelelőleg négyféle. Vannak a szenthegységen zárdalakók vagy szerzetesek és vannak remeték e két osztálynak mindenike ismét szigorúbb vagy enyhébb szabályzatot követ. A zárdák között azok, melyek a szigorúbb szabályzattal bírnak, Coenobiáknak neveztetnek. Ezekben az élethossziglan uralkodó apátnak feltéltenül engedelmeskedni, s előtte minden alkalommal leborulni tartozik minden egyes barát. Itt az egyesnek nincs sem joga, sem birtoka, s egyenlő ételben, ruhában, ha kell, ápolásban részesül minden társával, még az apáttal is. Sok tekintetben elütnek ezektől az enyhébb szabályzatu vagy úgynevezett "önelhatározó" zárdák. Itt mindig csak egy évre választatik az elöljáróság, még pedig több személyben, hogy soha egyeduralom ki ne fejlődjók. A szerzetes szabadon rendelkezhetik vagyona felett, külön lakást bérelhet magának tetszés szerint, ételről, ruháról maga gondoskodik, s többnyire csak az isteni tisztelet és a közgyűlés alkalmával jő érintkezésbe társaival. Hasonló viszonyban mint a szerzetesek, áll egymáshoz a remeték két osztálya is. Ezek közül az enyhébb csak "elvonult"-nak, a szigorúbb ellenben "önkínzónak" mondatik. Ez elnevezések tökéletesen kifejezők. Az elvonult remete nem ól még teljes magánosságban. Fizet a zárdáknak egyszer-mindenkorra egy bizonyos meghatározott összeget. Ennek fejében, élete betöltéséig mind maga, mind egy vagy két társa, illetőleg szolgája, részére nyer: először egy kis kápolnával összekötött házacskát, valamely zárdától 1-2 órányi távolságban továbbá zöldségre való kertet, szőllőt, végre egynehány dió-, mandola- és cseresznyefát. Mindezzel élhet kénye-kedve szerint, naponta háromszor imádkozik a kápolnában, vasárnaponként eljár a zárdatemplomba, és különben nem törődik a világgal semmit. Egészen más az önkinzók élete. Az ilyen állapot elviselésére már csak az olyan életunt ember vállalkozhatik, kinek világ- és embergyülölete fölöslegessé, sőt terhessé teszi még egyetlen ember társaságát is. Nem is kell az ilyennek ház, kert vagy szőllőhegy. Az őserdő legregényesebb pontjain, kiszögellő sziklacsucsokon, vagy az árnyékos völgyek valamelyik zugában tűnnek fel kunyhói vagy barlanglakásai az igazság eme tökéletesen begyakorlott mestereinek (az asketes szónak ez az eredeti jelentése.) Ezek is, mint az előbbiek, saját kezök munkájával keresik kenyerüket, ámde sem kerttel, sem szőllőhegygyel vagy gyümölcsfákkal nem bírnak, és bort egyátalában nem isznak. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. november 4.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page