Képaláírás: Basibozuk kaland a Dunán.

Ismertető szöveg: Kétszáz basibozuk egy kis gőzössel és hat bárkával Ruscsuk fölött csendben, titkon, éj idején átkelt a Dunán, ott kiszállva, egy oláh őrtanyát megleptek, s az ott talált őrizetet lekonczolták. Aztán följebb hajóztak, hol kozák őrtüzeket láttak. De ezeket már nem sikerült meglepniök észrevették őket s heves puskatüzzel fogadták. Visszafordultak tehát. Útközben azonban kolomphang, marha-bőgés és lónyerítés üté meg füleiket az oláh part felől. Megállottak, öt ember kigázolt a partra, s azzal a hirrel jött vissza, hogy ott több százra menő ló, szarvasmarha és birka legel néhány pásztor őrizete alatt. Azonnal kész volt nálok a csataterv. A part mentében két fa állt, elhatározták, hogy a két fa közt behajtják a zsákmányt a folyóba. A gőzös és a bárkák ugy helyezkedtek el, hogy a marha el ne széledhessen. A csapat aztán körülkerité a csordát, elfogta a pásztorait, s borzasztó lármával neki hajtá az egészet a Dunának. Az, mintha farkas vette volna üzőbe, veszett futással rohant a part felé. De a viznél a legelőször oda ért állatok meghökkenve állottak meg csakhogy a mögöttök jövők űzetve, veretve, lövetve betaszították az elsőket a meredek partról, s néhány percz múlva ott vergődött ló, bivaly, tehén, ökör, birka összegomolyodva a vizben, újra ki akarva kapni a partra. De az időközben megnépesült sajkák elálltak útjokat, s a prüszkölő állatgomoly fejét a túlsó part felé fordították. Nem sokára száz meg száz mindenféle állatfejből álló tömeg úszott alá a vizén, a túlsó partnak tartva. Sok állat kifáradva, elmerült, odaveszett, de a legnagyobb rész még is kivergődött a túlsó parton, hol örömujongás fogadta a gazdag zsakmánynyal visszatérőket. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. július 22.)