Képaláírás: Adriai képek: Raguzai dominikanus zárda.

Ismertető szöveg: Zárda és Szt. Balázs
Az Adria köztársaságai egyátalában egy faj jellegét Viselik magukon: gazdagok voltak mindenben - még zsarnokokban is, pompásan építkeztek, azután rombadőltek a kasztbetegség miatt. A népség kiveszőfélben, emlékeivel együtt eltűnik a nagy épületekben. Még a zárdák is igy vannak: 10-12 páter egy százaknak épült rengeteg házban. E zárdák kívülről semmi föltünőt sem mutatnak, mindössze az olasz casa stylus nagy arányokra eresztve de azután belülről! a mi anyagból és épitőművészetböl szépség s bujaság telik, az pazarolva van a folyosók oszlopkeretén. Az udvar mindig szabályos, gondosan kirakott négyszög, s egy része kertté van alakítva. Az egészet egy kényelmes, széles terassz futja körül, kellemes emésztő helye azoknak, a kik lemondtak a világról s egymagokra eszik a resignáczió hizlaló falatjait. E zárdák olyanok mint lakóik, s megfordítva: kívülről egyszerűk, néha épen kopottak, belülről ellátva mind azzal, a mi élvezetet nyújt. A francziskánus és dominikánus rendek az uralkodók, ők őrzik a szivekben a hitet és Szent Balázs kincseit. A hány darabra porlottak csontjai, annyiszor van ismételve minden tag - tiszta ezüstből, sőt aranyból. Karjai 16 részre törtek s minden csontrész befoglaltatott ugyanennyi ezüst karba. Természetes nagyságú ezüst karba! Balázs napján azután körüljár a nagyprocessió begyül messze vidék papja, hive s hordozzák a szent reliquiákat, csókoltatják a sorba állított hívekkel. Tizenhat kar, vagy nyolcz fej, számtalan láb, ezer borda, tudja az ég hány szív: mind egy szentnek a teste! A menet derekán egy arany ládát visznek a szálas klerikusok, melynek fenekét szent Balázs hasabőre képezi. A hívek e láda alatt folytonosan átbujkálnak s az ihlettség forró csókjait nyomogatják a szent hasbörre. Curiositásból magam is átbújtam a szent has alatt, meg is csókoltam - de valakit, a ki kissé czélzatosan átbujt a túlsó oldalról - ugy tudom a brennovölgyi Anicza volt a szent hasbőr nem pirult el azért s minthogy ma is élek, hiszem, hogy a jóságos ég és szent Balázs kegyelme megbocsátotta bűnömet. Nem tréfa! (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1877. június 10.)