Képaláírás: Longfellow.

Ismertető szöveg: "Ha még megemlítjük, hogy mint műfordító oly kitűnő, hogy sok szép költeményt épen ugy, némelyiket pedig még inkább lehet élvezni az ő fordításában, mint eredeti nyelvén hogy adott is ki egy három kötetes anthologiát "Európa költői és költészete" czim alatt: akkor egész hasznos életét megismertettük. Az amerikai egyetemek csak nemrég ünnepelték tudorsága ötvenedik évfordulóját s az öreg költő "Morituri salutamus" czimü költeményt bocsátott közre , melynek megjelenése óta azonban (komolyan állítják) egészsége folyvást javul. E hírt egész Észak-Amerika örömmel fogadja, mert, ha szereti, büszke is költőjére s a philadelphiai kiállításon a könyvek osztályában bizonyosan Longfellow müvei is azok közzé a kincsek közzé számittatnak, melyeket az észak-amerikai egyesült államok népe legörömestebb mond magáénak." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1876. 23. évf. 21. sz. május 21.)

Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő, egyetemi tanár. Tanulmányai befejeztével három évig utazott Francia-, Spanyol-, Olasz- és Németországban, hogy az idegen nyelveket gyakorolja, melyeknek tanszékét 1829-ben meg is kapta a brunswicki Bowdoin Collegeben. 1835-ben adta ki Bostonban Outremer című regényét, mely nevét egész Amerikában népszerűvé tette. Ugyanezen évben kinevezték Cambridge-be az idegen nyelvek és a szépirodalom tanárának ekkor ismét beutazta Európát. Első jelentősebb verseskötetei a Voices of the Night (1839) és a Ballads and Other Poems (1841) voltak. 1854-ben felhagyott a tanítással és az írásnak szentelte életét. Innentől fogva a Massachusettes állambeli Cambridge városában élt. Második felesége, Frances Appleton halála után (1861) már csak fordításokat készített. Igen sokat írt, de költeményeiben inkább művésznek, mint tehetségnek mutatkozik, és nem annyira eredetisége, vagy magasabb szárnyalása, mint inkább önmagába térő reflexiói és gyöngéd kedélye által hat. Legremekebb alkotása az indián tárgyú Hiawata című naiv eposza. (Forrás: Wikipédia)