Képaláírás: Fábián Gábor

Ismertető szöveg: "Irodalmi munkásságát az akadémia, mindjárt fenállása első éveiben méltányolván, őt 1832-ben levelező, 1835-ben pedig rendes tagjai sorába emelte, mely utóbbi minőségében székét 1836-ban "A próza, és kifejlésének föltételei" czimü tartalmas értekezésével foglalta el. E mü végsoraiból idézünk néhányat, hogy kitűnjék, mikép gondolkozott Fábián az irodalmi foglalkozásról: "Ama nagy műgond" - irja - mely az arany korbeli klasszikus irók nyelvén oly átalában szembeötlő, talán nem kevéssé tulajdonitható azon körülménynek is, hogy akkor, valamint az ékesszólásnak főrugója nem a haszonra és jutalomra való kinézés volt, ugy a könyvirásnak egyedüli kecsegtető ingere a becsületben s szerzői szép hírben állott." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1876. 23. évf. 9. sz. február 27.)

Az 1848. eseményekben is munkás részt vett így tagjává lett ama teljhatalmú bizottságnak, melynek feladata volt a megye területén felügyelni a mozgalmakra és a rend fenntartására május 5-én az Aradon szervezett sajtóbíróság elnöke s június 11-én az aradi vészbizottság tagja lett. Képviselővé választatván, a Pesten megnyílt országgyűlésen megjelent, részt vett annak minden munkájában és Kossuthot Debrecenbe is követte. Idő-közben Szemere Bertalan felajánlotta neki Arad megye főispánságát, de nem fogadta el 1849. június 15-én a hétszemélyes főtörvényszék bírájául neveztetett ki de hivatalának gyakorlására nem nyílt alkalma, mert az oroszok elől menekülő kormánnyal Szegedre s Aradra ment. (Forrás: Wikipédia)