Képaláírás: Carlyle Tamás

Ismertető szöveg: "Első nagy müve, "Sartor Resartus", egy óriási satyra, melyben egy német professor élményeinek és elméleteinek álarcza alatt saját gondolatait irta le a mai világról, társadalomról, tudományról és irodalomról. Miután mindentől a mit addig s kivált Angliában irtak, elütött és minden Ítélettel s előítélettel szembe szállott, a mellett a kort és társadalmat kíméletlenül ostorozta: kiadó nem vállalkozván reá, részenként (s névtelenül) jelent meg a Frazer's Magazinéban s eleinte több ellen-, mint rokonszenvet keltett maga iránt, míg végre meghódította a világot s általános elismerést vívhatott ki." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1876. 23. évf. 3. sz. január 16.)

1867-ben megtámadta a parlament demokratikus átalakítására megindított mozgalmat (Shooting Niagara and after?) 1871-ben az angol közvéleménnyel ellentétben Németország mellett szállott síkra Franciaországgal szemben (Letters on the war between Germany and France) és végül a keleti zavargások alatt Oroszország védelmében írt egy röpiratot. Anélkül, hogy a szó teljes mértékében népszerű lett volna, Carlyle hazájának szellemi fejlődésére mégis rendkívül mély befolyást gyakorolt, s szellemileg magasan álló tisztelőinek száma aggkorának napjaiban mindinkább gyarapodott. 1865-ben Benjamin Disraeli ellenében az edinburghi egyetem rektorává választották 1875-ben 80. születésnapja alkalmából aranyérmet vertek és az angol tudomány legelső képviselői siettek őt üdvözölni. A kitüntetések elől igénytelen chelsea-i házába zárkózott, ahol később el is hunyt. Földi maradványait - kívánsága szerint - szülővárosába vitték. (Forrás: Wikipédia)