Képaláírás: Dalmácziai képek: Cattaro

Ismertető szöveg: "De vándoroljunk tovább délfelé, hol terjedelmes kikötő hátterében, zord, megszakgatott sziklacsucsoktól körülvéve, Cattaro fekszik, a nyugoteurópai miveltségnek mintegy utolsó őrhelyéül. Mindjárt a hegyeken tul Montenegró kezdődik folytonosan czivakodó lakóival, kiknek betörései ellen a Bocca lakóinak mindig résen kell állniok, miért is nemcsak hogy minden szobában puskák, pisztolyok és kardok függnek a falakon, hanem a ház, ajtók és ablakok is lőrésekkel és torlaszokkal vannak ellátva, hogy a netalán betörni szándékozó ellenséget visszatarthassák. A cattarói semmit sem szeret jobban, mint az aranyos ruhát és gyöngyházzal kirakott fegyvereket. A mi magát Cattaro városát illeti, mely a rómaiak Ascrivuma helyén áll, elég csinos kis hely, körülbelől 1800 lakóval. A XI. századig köztársasággá alakult, s kemény harezokat kellett vivnia a szaraczénokkal és bosnyákokkal. A XII. század elején számtalan harezután a görög császárok hatalmába került azután Szerbia, Magyarország s végre Velencze kezére jutott. 1806-ban az oroszok egy évig birták. 1814-ben montenegróiak foglalták el s csak heves harezok után vonultak vissza az osztrák csapatok elől. A cattarói öblöt (Bocche di Cattaro) bejáratá-tánál hatalmas erődök védik s belől apró szláv helységek tarkítják partjait." (Forrás: Vasárnapi Ujság 22. évf. 19. sz. (1875. máj. 9.))